Elfogadás

Egyesek talán úgy gondolják, hogy ha létrejön egy párkapcsolat, akkor leülhetnek és kipihenhetik magukat. A párkapcsolatot azonban valami megelőzi, mégpedig a gyermekkor.Már akkor elsajátítjuk, hogy miképpen viszonyuljunk később a társunkhoz. A szeretet , ami a partnerünkkel összeköt, egészen korán kialakul bennünk, és a szüleinktől  sajátítjuk el. Csakis akkor állunk készen , ha bensőséges viszonyban állunk édesanyánkkal, ha teljes szívvel magunkba engedünk mindent , ami tőle származik. Hasonlóképpen igaz az apát illetően is. Egyetlen partnerét sem képes elfogadni az , aki a szüleit elutasítja. Sok párnak okoz problémát, hogy az egyik félnek - vagy mindkettőjüknek -rendezetlen a szülőkkel való kapcsolata, hiányzik belőle a mélység, a tisztelet, a hála és az elfogadás.
A párkapcsolatok előfeltétele tehát a szülőkhöz fűződő bensőséges viszony és az elfogadás. Mélyről jövő belső szükségletünk , hogy egyensúlyban tartsuk mindazt , amit adunk és amit kapunk. Egyes gyermekek attól való félelmükben , hogy erre képtelenek , elzárkóznak az elfogadás elöl. Olykor szemrehányásokkal és vádakkal illetik a szülőket, majd később alig valamit engednek tőlük magukhoz.Mivel nagyon keveset fogadnak el, kevéssel is rendelkeznek, ami rendszerint nem elég egy párkapcsolathoz. Ami voltaképp azzal kezdődik, hogy elfogadjuk azt , amit a szülőktől kapunk. A szülőknek mindig adósuk maradunk de van lehetőségünk az egyensúly elérésére. Pl. ha partnerünknek vagy gyermekeinknek tovább adjuk mindazt, amit kaptunk. Ha ezt megértjük nem kell többé aggódnunk az miatt, hogy tartozásunkat nem tudjuk a szüleink felé kiegyenlíteni. Elfogadunk mert tudjuk, hogy egyszer majd túlcsordul bennünk mindez és partnerünk , illetve gyermekeink lesznek tőle gazdagabbak.
Van azonban még valami , ami az elfogadás , s így a párkapcsolatra való felkészülés útjában  áll.Ez pedig a különbségtétel a jó és rossz között, a kellemes és a kellemetlen között. Sokan úgy vélik, hogy problémáink a szüleinktől erednek. Ha ugyanis ők  jobbak lettek volna, akkor nekünk is jobb lenne. Érdekes egy elképzelés ez , mivel a fejlődésünkhöz hozzá tartozik, hogy céljainkat akadályokon keresztül érjük el.. Némelyek szerint azáltal gyarapodunk , hogy kapunk , kapunk anélkül, hogy nekünk magunknak bármit is kellene tennünk , ezzel szemben azonban éppen a bennünket gátló tényezők szolgálják a gyarapodásunkat. Javunkra válnak szüleink hibái és mindaz , amit gyermekkorunkban talán csak nagy nehézségek árán voltunk képesek elviselni. Ezek a terhek korántsem jelentenek hátrányt, éppen , hogy lehetőséget adnak a fejlődésre és arra, hogy erőt merítsünk a valódi életre.