Köszönd meg, amit Istentől kaptál

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, hogy csak téged bánt az élet,
Nézz körül a világban, s láthatod az embereket, akik vakon élnek.
Ha azt hiszed csak neked, fáj, kit szeretsz, mással látod,
Nézz meg egy vakot, ki sohasem látja meg a napvilágot.

Ha azt hiszed, ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak rád,
Nézz meg egy siketet, ki soha nem hallja meg az élet dallamát.
Ha azt hiszed te vagy az egyetlen, akit akadályok vesznek körül,
Nézd meg azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.

Ha azt hiszed rossz helyen születtél, s téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet.
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, akik hirtelen hunytak el, és nem ölelhették át a szeretteiket.

Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed,
Rosszabb is lehetne, és rájössz, hogy nem sírva kell,
Eltölteni a napot, hanem nevetve!

Két kéz

Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak: szükségem van rád,mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, amikor felébredek s mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz és segítesz, hogy megragadjunk valamit, s felépíthetem apró ajándékaimat.
Velem vagy, midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.
Kérlek, ne hagyj el, maradj velem! 

S a nagy kéz így válaszol a kicsinek:
Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj.
Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat.
Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudom ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat.
Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Amikor meghal a kedvencünk

Múlt hónapban meghalt a 14 éves kutyánk, Abbey. Másnap a 4 éves kislányunk Meredith sírdogált és arról beszélt, mennyire hiányzik neki Abbey. Megkérdezte, tudnánk-e írni egy levelet Istennek, hogy amikor Abbey a mennybe jut, az Isten felismerje őt. Azt mondtam, szerintem tudunk, és a kislányom elkezdett diktálni:
Kedves Isten,
Megtennéd, hogy vigyázol a kutyánkra? Tegnap meghalt és veled van már a mennyben. Nagyon hiányzik. Boldog vagyok, hogy az én kutyusom volt, még ha beteg is lett. Remélem, fogsz vele játszani. Szeret úszni és labdázni. Küldök egy képet rólunk, hogy amikor meglátod, tudd, hogy ő az én kutyám! Tényleg nagyon hiányzik nekem.
Szeretettel, Meredith

Betettük a levelet egy borítékba egy fotóval Abbeyről és Meredithről. Megcímeztük Istennek/A mennybe. Ráírtuk a saját címünket is. Aztán Meredith egy csomó bélyeget tett rá, mert szerinte az sokba kerül, hogy a levél eljusson a mennybe. Délután be is dobta a levelet a postán. Pár nappal később megkérdezte, megkapta-e a levelet Isten. Azt feleltem, valószínűleg igen.

Tegnap egy csomag hevert a tornácon arany papírba csomagolva, Meredithnek címezve egy ismeretlen kézírással. Meredith kibontotta. Egy könyv volt benne: Mr. Rogers: Amikor meghal a kedvencünk. A belső oldalán ott volt a levél, amit Istennek címeztünk nyitott borítékkal. Az első oldalon ott volt Meredith és Abbey fotója ezzel a szöveggel:

Kedves Meredith,
Abbey megérkezett biztonságban a mennybe hozzám. A fotó, amit küldtél, nagy segítség volt felismernem őt.
Abbey már nem beteg többé. A lelke itt van velem ahogyan a te szívedben is. Abbey imádott a te kutyádként élni. Mivel a mennyben nincs szükségünk testre, így nincs zsebem se, ahova eltehetném a képedet, ezért visszaküldöm ezzel a kis könyvvel, hogy legyen valami, ami Abbeyre emlékeztet majd.
Köszönöm a gyönyörű leveled és köszönöm az anyukádnak, hogy segített megírni és elküldeni nekem. Milyen csodálatos anyukád van. Őt is kifejezetten neked választottam. Áldásomat küldöm minden nap és ne feledd, hogy nagyon szeretlek. Tudod, hol találsz! Ott vagyok, ahol a szeretet!
Szeretettel, Isten.

Eredeti szöveg forrása: Stacey Mae

A gyermek személyiségének fejlődését nagymértékben befolyásolja, hogy vannak-e testvérei. Az első gyermek nevelése során tanulja a szülő a szülői szerepet, túlságosan félti a gyermekét. A második, harmadik gyermeknél ilyennel már ritkán találkozunk. A szülő rutinja magabiztossá, alkalmazkodóvá teszi a gyermeket. Az idősebb esetén ilyenkor gyakran megjelenik a testvérféltékenység, ami valójában egy „szerep- irigység”, hogy a szülei gondoskodását kiváltsa. A szülő ilyen esetben jó, ha mindegyik gyermekének önállóságot biztosít, egymástól való függésüket minimálisra csökkenti. Tiszteletben kell tartani, hogy minden gyermek önálló személyiség. A szeretetet nem lehet egyenlő módon adagolni a gyermekeknek, hiszen a szeretet személyes viszony két ember között, melyben a szeretetet adó és kapó személy igénye is szerepet játszik. A szülő feladata megtanítani arra, hogy mások jogait, függetlenségét tiszteletben kell tartani.

A te döntésed

A világ minden szeretete a tiéd lehet, de ha te úgy döntesz, hogy boldogtalan leszel, boldogtalan maradsz. Pedig lehetsz boldog, végtelenül boldog minden ok nélkül – mert a boldogtalanság és a boldogság a te döntésed.
Sok időbe telik felismerni, hogy a boldogtalanság és a boldogság a te választásod, mert nagyon kényelmes az egonak azt gondolnia, hogy mások tesznek boldogtalanná. Az ego folyton lehetetlen feltételeket gyárt, és azt mondja, előbb ezeknek a feltételeknek kell teljesülniük, és csak azután lehetsz boldog. Azt kérdezi, hogyan lehetnél boldog egy ilyen csúnya világban, ilyen csúnya emberek között, ilyen csúnya szituációban?
Ha helyesen látod magadat, nevetni fogsz magadon. Mert nevetséges, egyszerűen nevetséges. Amit teszünk, az abszurd. Senki sem kényszerít rá, hogy megtegyük, mégis megtesszük – és segítségért sírunk. Pedig egyszerűen kijöhetsz belőle; a saját játékod boldogtalanná válni, és azután együttérzést és szeretetet kérni.
Ha boldog vagy, áramlik feléd a szeretet… nem kell kérned. Ez az egyik alaptörvény. Éppúgy, ahogy a víz lefelé áramlik, és a tűz felfelé áramlik, a szeretet a boldogság felé áramlik… a boldogság felé.

Osho

A nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A nő - még a legérzékibb nő is - a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendítő testi gyönyör - egy nőnek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás, az ,,egész testében", hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az ,,erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki. Egy nő ,,erogén zónája": a lelke.
(Müller Péter)

Az igazi Nőt a férfi engedi élni. Mert a Nő ugyanúgy ember. És Társ. A férfi társa. Mindenben. Mindent megtehet érte: moshat, főzhet, takaríthat - de nem azért, mert ez a dolga. Hanem szeretetből. Szeretetből, amit a férfi észrevesz, és viszonoz. Talán mos, főz, takarít - vele együtt. Vagy csak egyszerűen nem vár el mindent tőle. Nem teszi szóvá, ha nincs kész időre az ebéd, vagy kicsit gyűrött az ing. Mert nem ez legfontosabb számára. Nem az ebéd, nem a tárgyak, nem a külsőség. Hanem a Társ. A Nő. Az igazi.
(Csitáry-Hock Tamás)

Emlékszel?

Mikor legelső csókot reám leheltél, 

Anyám, Te Édes, mondd, 

már akkor is, miért szerettél? 

Kis béka-testem, akkor még nedves; véresen. 

Üvöltve sírtam, s Hozzád tapadtam éhesen. 

Még fájt a Világ, 

zörej hasított, szúrt a Fény, 

de karjaidban a biztos, tejszagú Remény. 

Az első arc, első hang, az első Lélek. 

Átöleltél, Te voltál nekem az Élet! 

Emlékszel? 

Először Néked mosolyogtam. 

Mennyire örültél minden mosolyomnak! 

Táplálékom édes kútja, botló lépteimnek útja, 

első szavam volt a neved, 

álom- manóm, az éneked. 

Ha lázban égtem, beteg voltam, 

szemed fényétől gyógyultam, 

s hangod nyugodt tengerében, 

együtt úsztunk a mesékben. 

Ha rosszalkodtam, nagy bajomban, 

védekezőn Hozzád bújtam, 

s nagy bánatom, könnyes szemem, 

ott pihent meg az öledben. 

Tanítottál, úgy neveltél, 

a helyes mederbe tereltél. 

Mikor lázadtak a kamasz vágyak, 

türelemmel mind kivártad. 

Felnőtt lettem, Tőled távol, 

messze a szülői háztól, 

de minden kincset, mit Tőled kaptam, 

itt őrzöm örökké magamban. 

Édesanya simogass meg! 

Legyek újra megint gyermek. 

Ölelj át ha felkereslek, 

érezd, hogy most is szeretlek!♥

A belső láng fellobanása

"Az elmúlt ötezer év patriarchális mozgalma eltávolodott a születés folyamatától, hogy végrehajthassa kísérleteit, amelyeknek része a háború és az emberek folyamatos megsemmisítése. A cél a férfienergia leblokkolása volt. A férfiúi energia megrekedt, ahogy az előbb mondtuk. Nem mutogatunk senkire. Csak általánosságban jelezzük, hogy a bolygón élő férfiakban az energia nagyon megrekedt a második csakrában, vagy a péniszben. Ti nők a torkotoknál vagytok leblokkolva, mert négy - vagy ötezer évvel ezelőtt vállaltátok, hogy nem beszéltek a csodáról és az intuícióról, amit valaha képviseltetek, és amit az ikerláng részeként ismertetek. Az ikerláng a férfi és a nő, akik egy testben léteznek, attól függetlenül, hogy az a test fizikailag férfi vagy nő.

A patriarchális társadalmat az én már mindannyiótok által megtapasztalt férfiúi aspektusa vezette. Tudatosan kísérleteztetek és megtanultátok, mi működik a legjobban, felkészülve erre az időre, amikor a lángok a testetekben együtt lobbannak fel. Az ikerlángot most nem az énen kívüli partnerként keresitek, mert már tudjátok, hogy a férfi és női én integrációja és gyümölcse mindannak, amit az én tett. Amint egyesíted magadban a férfit és a nőt, és meggyújtod saját ikerlángodat, egy másik hasonlóan teljes lényt keresel majd társadul, nem olyasvalakit, aki csak kielégíti a be sem ismert, illetve általad nem kielégített szükséget.

Ezekben a változó időkben a nőknek meg kell nyitniuk a torkukat, és engedélyt kell adniuk maguknak arra, hogy megszólaljanak. Eljött az idő. A férfiak számára pedig a nők és a többi férfi megértésére kijelölt feladat kihívása az, hogy meg kell tanulniuk érezni, és az érzést szexualitásuk kinyilatkoztatása útján érzékeltetni kapcsolataikban. Sok férfi nagyon nehezen boldogul most a nőkkel. A nők megőrjítik a férfiakat. Ez igaz.
Azt javasoljuk a férfiúi vibrációnak - és a saját férfiúi aspektusát élő női vibrációnak -, hogy engedje be érzéseit szexuális kapcsolataiba. Hangolódjon a dolgok érzelmi lényegére, ne csak a puszta szexualitásra és a test ingerlésére, izgatására koncentráljon. Az emocionális ingerkeltés érzelmi elkötelezettséget és bizalmat követel. Az érzelmi stimulálás elektromágneses frekvenciát szabadít fel a testben. Ez a frekvencia, amely a szexualitásotokat jelképezi, isteni mivoltotok emléke.

A férfi lezárta érzésközpontját, hogy vezető szerepet töltsön be a bolygón. Azért volt képes háborúzni, ölni és uralni a bolygót, mert ezt megtette. A nő pedig vállalta beszédközpontjának lezárását, hogy a férfi megtapasztalhassa vezetői szerepét ebben a rendszerben.

Most mindez stabilizálódik, kiegyenlítődik majd. A nők úgy harminc évvel ezelőtt elkezdték megnyitni a torkukat, divatba hozva a beszéd lehetőségét. A baj csak az, hogy sok nő beszédközpontjának megnyitásával lezárta érzésközpontját. Egyre inkább hasonlóakká váltak a férfiakhoz. Egyensúlyra van szükség. A nő már kezdi érezni, hogy fel kell ébresztenie magában a női elvet. Női testben él, és elsajátította a férfiúi vibráció használatát a saját testében. Megjelent a világ színpadán és erősnek érzi magát. Sétálhat az utcán az arcára húzott fátyol nélkül, és eldöntheti, férjhez akar-e menni. A maga ura. Ő hozza a döntéseit. Most kezd ébredezni benne a gyengédség, ébresztgeti magában a dajkáló és életet adó részét. Ahogy a nő saját férfi és női részeinek egyesítésével teljessé válik, és megtapasztalja a fejlett DNS-t, ezt a frekvenciát fogja kisugározni. Ez lesz a bolygón az általános frekvencia.

Elkerülhetetlen, hogy a férfiak megnyissák érzésközpontjukat. Ez a férfiakra váró következő lépés, hogy egyensúlyt teremthessenek a nőkkel. A férfiaknál ez nagyon gyorsan megtörténik majd. Nem kell hozzá sok idő, mert a férfiak tömegesen érzékelik a teljes zűrzavart. Rádöbbennek, hogy nem szeretik azt, ami történik, és megkérdőjelezik a hatalmat.

Egy ponton a frekvenciák uralkodóvá válnak. Előfordulhat, hogy valaki éppen egy laboratóriumban végez állatkísérletet, amikor hirtelen teljes terjedelmében megnyílik az érzésközpontja. Ez az ember érzi a fájdalmat, amit az állat érez, és amit tesz, az elviselhetetlenné válik. Megfordul és otthagyja laboratóriumot, nem is megy vissza többé, annyira megrázza az eset. Ez történik a férfiúi vibrációval.

Azt mondtuk, hogy a férfiúi vibráció nagyon rövid időn belül átalakul. Nem mondjuk el, miért vagy hogyan, mert néhány ember számára az egész túl baljóslatú lenne. Annyit mondunk, hogy mivel a hullámok folyamatosan érkeznek, a népességen belül a tudatosság egyoldalú emelkedése lesz megfigyelhető. Egy adott ponton, amikor a férfiak a legnagyobb küzdelmet vívják az érzés elsajátításával, aktivizálódik az érzésközpont. Ez történhet finoman, de robbanásszerűen is szélesre tárulhat.
A nők mindeközben szívcsakrájuk megnyitásával lesznek elfoglalva, hogy együtt érzően tudják végignézni embereik érzelmeinek ébredését. Tömegjelenségről beszélünk, amely a fényhullámok hatására mindenkit érint majd.

Az érző, az életeket egymáshoz kapcsoló női energia mindenkiben ébredezik. A nőknek újra kell fogalmazniuk a nőiességről és az erőről kialakított nézeteiket. Meg kell érteniük, mit jelent nőként erősnek lenni, ahogy a férfiaknak is fel kell fedezniük, mit jelent férfiként sebezhetőnek lenni. Mi vonzó van abban, ha egy férfi sérülékeny ? Mi vonzó van abban, ha egy nő erős - amikor ez az erő női változata, és nem férfiúi erő ?
A nők keményen körbepáncélozták energiamezőiket, védték magukat. Most igazi érzelmi erőt fejlesztenek ki. A kemény külső páncél eloszlik, és a szívből felragyog a fénytest. Az istennők és az istenek egyezségre jutnak, és ezzel az energiával dolgoznak majd. Ez lesz a dráma végkifejlete, így van megírva.

Eltemették, mélyre ásták a régi történeteket, amelyek a nő teremtő csodájáról szólnak, aki képes életet adni, aki őrzi a vér misztériumát, az életerőt, és képes azt az életet visszaadni a Földnek. Hol vannak az Istennőről, a szerető, érző és gondoskodó Istennőről szóló történetek ? A férfiak valamikor szintén magukban hordozták az Istennő energiáját, és érezték, hogy szükségük van rá.

Minden mítoszt a földönkívüliek juttattak el ide, hogy az elmúlt néhány ezer évben könnyebb legyen a bolygó irányítása. Minden vallási intézményeteket ők helyezték ide. Mondtuk már, hogy kísérletek résztvevői vagytok. Voltak idők, amikor a kísérlet örömmel és szeretettel volt teli, de mostanában inkább rombolást hoz. A Fény Családjának tagjaiként azért jöttetek ide, hogy lerohanjátok ezt a bolygót, és visszahozzátok a fényt, hogy soha többé senki ne higgye el az elkülönülés és a háború szükségességének ostobaságát. A férfinak és a nőnek ki kell egészítenie egymást, nem szabad harcolniuk egymással.

Emlékezz, az érzés érzelem ! Az érzelem a kulcs a bolygó elhagyásához. A kulcs a többdimenziós én megismeréséhez, meggyógyításához és a vele való egyesüléshez. Az érzelem a kulcs ahhoz is, hogy szeretettel életre keltsük a Földet, Élő Könyvtárként, kiragadva a lét értékes területét a pusztulásból. Az elmúlt néhány ezer évben a bolygó felett a férfi és a patriarchális társadalom uralkodott, a nő pedig elvonult a föld alá - még csak nem is a hátsó ülésre. Az elkülönítés volt a sláger, az érzelmeket félretolták, rossznak nevezték és elítélték. Automaták voltatok, játszottátok a szerepet, amit az elkülönítés érdekében rátok osztottak.

Nincs hatalmas női teremtőket felvonultató panteonotok. Semmi támpontotok nincs, amihez mérhetnétek az erős nő pozitív arculatát. A férfiak tehát azért harcolnak, hogy férfiak maradjanak, a nők meg arra törekednek, hogy a férfiúi vibráció erejét birtokolják, mert egyiküknek sincs tiszta képe arról, milyen az erős nő. Meg kell teremtenetek. Ismerjétek fel, micsoda kincset rejt az én női változatában lévő energia, ami nem más, mint ösztön, érzékenység, kreativitás, együttérzés és táplálás !

Felfedezitek majd egy régóta lebecsült valóság értékes identitását. Ha nő vagy, akkor természetesen élő formája vagy annak a valónak. A férfiaknak ott kell felfedezniük önmagukban az Istennő formáját, ahol az Istennő találkozik az Istennel bennük.
Ugyanilyen módon torzult el a férfiról alkotott kép is. Nincs képetek az erős, érző férfiról. Az érző férfira a társadalom rányomta a puhányság, a férfiatlanság bélyegét. Az érzéseiket vizsgálgató férfiak azt mondják: - hé, ezt érzem -, de attól még férfiak maradnak. A férfiak és a nők ily módon megalkotják az erős, egységes férfi és nő új modelljét. Ezek a modellek meg fognak jelenni, mégpedig gyorsan. Az elkülönülés ideje lejárt.

Már mondtuk, hogy nem önmagadon kívül kell keresned az ikerlángodhoz tartozó partnert. Saját magadban kell végrehajtanod a női és férfiúi való egyesítését. Ők egy egészet alkotnak. A teljességet elnyert emberek hasonló teljes emberek társaságát keresik kapcsolataikban, amelyek bizalmon, vágyon és választáson alapulnak. A kapcsolatok nem arra épülnek, hogy „szükségem van rád, hogy kiegészíts és elfogadj".
Saját magadban válsz teljessé, és olyan emberrel leszel együtt, aki szintén teljessé vált saját magában, és egy teljesen új területet kínál felfedezésre.

Amint összeházasítod a benned lévő ikerlángot, lényed intuitív, istennői, életet hozó, érzékeny részét, és lényed erős, racionális és intellektuális részét egyaránt felfedezed. Az egyik nagyon is a földön jár, míg a másik erősen a szellemi síkhoz kötődik. Amikor saját magadban egyesíted ezt a két energiát, elengedhetetlen, hogy olyan embert találj, akiben ugyanez már létezik. Már nem illesz össze olyasvalakivel, aki nem integrált és teljes.

Automatikusan magadhoz vonzod a teljes embereket, minden erőlködés nélkül. A vágy és a felismerés által kapcsolódtok egymáshoz, nem a szükségtől hajtva. Kapcsolataidban olyan természetet fedezel fel, amit eddig egyetlen kapcsolatodban sem tartottál lehetségesnek, és a viszonynak teljesen új határokat szabsz, új jelentést kap. Ehhez az új típusú kapcsolathoz te leszel a saját szerepmodelled. Sokan rájönnek, hogy a házasság intézményének nincs értelme. Nem egyezik azzal, amit tudsz, és ahogy élni akarsz.

Mivel mindenki a saját lényében létező polaritások egyesítésén dolgozik, ismétlődő bonyodalmak felmerülése várható. Üdvözöld ezeket a bonyolult időket, mert a legtöbbet taníthatják meg neked ! Koncentrálj folyamatosan saját fejlődésedre, a saját utadra és a saját énedre, ne pedig arra, hogy mit tesznek mások ! Jelenítsd meg magad előtt saját férfi és női részedet, rendezz meg egy párbeszédet közöttük, hogy elkezdhessenek társként és harmóniában dolgozni együtt ! Adj magadnak nagyon sok szeretetet és bátorítást ! Rendezz egy randevút magaddal, és mondd: - Szeretlek, énem. Csodálatos én vagy. Te vagy a legnagyszerűbb, a legjobb én.

Ha megadod magadnak az önszeretet méltóságát, mintha királyi fenség lennél, aki fogadja a tömeg üdvözlését, minden megváltozik. Megszerzed az erőt és a teljességet, mert hiszel abban, aki vagy, és szereted magadat. Amint hinni kezdesz abban, aki vagy, és szeretni kezded magad, hirtelen minden a kezedre játszik. A legnehezebb dolog a legtöbb ember számára, hogy elkötelezettséggel higgye, megérdemli a szeretetet. Senkinek nem kell szeretnie téged. Nem az a dolgod, hogy körbejárva szeretetet koldulj másoktól, hogy meggyőzd magadat, érdemes vagy rá.

Az a dolgod, hogy egy nagyon nehéz feladatot hajts végre egy sötét rendszerben, amely nagyon kevés információt, stimulációt, tudást nyújt az igazi történetről. Lehetetlen feladatot kell végrehajtanod. Ha elkötelezed magad önmagad szeretete mellett, és ezt az elkötelezettséget minden napod első számú feladataként tartod számon, minden a helyére kerül. Teljessé és egésszé válsz. Akkor majd készen állsz rá, hogy szoros kapcsolatra lépj valaki mással, aki teljes, és az a kapcsolat ma még feltáratlan birodalmakba repít."

/részlet a Hajnalhozókból/

Mondd ki a szerelmes szavakat..

"Ha isten egy pillanatra elfelejtené,hogy csak egy rongybábu vagyok,és még egy kis élettel ajándékozna meg,azt alaposan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent,amit gondolok,de meggondolnám azt,amit kimondok...
Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel, 60 másodperc fényt veszítünk....
Egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon,fedetlenül hagyva nemcsak testemet, hanem a lelkemet is.
A férfiaknak bebizonyítanám,hogy tévednek,amikor azt hiszik,az öregedés okozza a szerelem hiányát. Valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést...
Annyi mindent tanultam tőletek,emberek...Megtanultam,hogy mindenki a hegytetőn akar élni,anélkül,hogy tudná,a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam,hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra,amikor segít neki fölállni...
Mindig mondd azt,amit érzel,és tedd azt,amit gondolsz.
Ha tudnám,hogy ma látlak utoljára aludni,erősen átölelnélek és imádkoznék,hogy a lelked öre lehessek.Azt mondanám neked,szeretlek,és nem tenném hozzá ostobán,hogy hiszen tudod..
Senkinek sem biztos a holnapja,sem öregnek,sem fiatalnak.
Lehet,hogy ma látod utoljára azokat,akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább,mert sajnálni fogod a napot,amikor nem jutott időd egy mosolyra,egy ölelésre...
Tartsd magad közelében azokat,akik neked a legfontosabbak,és sugd a fülükbe,mekkora szükséged van rájuk.

Bánj velük jól,jusson időd arra,hogy azt mondd nekik,
sajnálom,
bocsáss meg,
kérlek,
köszönöm...

Mondd ki a szerelmes szavakat...

A szavakat...Mert senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért..."

Tündér mese

"Most elmondom,
hogyan születnek a tündérek.
A tündérek úgy születnek,
hogy minden hetvenhetedik esztendőben,
tavaszi reggelen,
mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma,
a szerelmes tündérfiúk
meg a szerelmes tündérlányok
kirepülnek a tisztásokra,
átkarolják egymást,
és elkezdenek szépen csókolózni.
Ilyenkor aztán minden
hetvenhetedik esztendőben
csillogó szappanbuborékok hullanak az égből,
ezekben a szappanbuborékokban
érkeznek meg a világra
a tündérgyerekek."

(Részlet Bagossy László A sötétben látó tündér című meséjéből)

A szerelem angyala

Kértem az Istent boldogságért
Soha nem múló vidámságért
Kértem már az éj sötétjét
Izzó nap bölcs fényességét
Szelek csattogó korbácsát
Szellők vigadó románcát.

Mikor már a hitem veszni látszott
Minden reményem halni vágyott
Egy angyal szárnyalt az égen
Zöld föld felett meseszépen
Bíbor fény tavába állva
Fekete magányba várva.

Hajnalpír zuhant messzeségre
Bársonyt borít égi szépségre
De nap utolsó fényében
Egy mosoly kíséretében
Szívét vígan tárta elém.
Most őrzöm szerelmes felét.

Amikor a szerelmed nem csupán egy vágy a másik iránt, nem csak egy szükség; amikor szereteted adáson alapul, és nem egy koldus, hanem egy császár szerelme; amikor szerelmed nem követel cserébe semmit, és kész arra, hogy pusztán az adás öröméért adjon - akkor add még hozzá ehhez a meditációt, és a tiszta, valódi illat megjelenik. Ez az együttérzés. Az együttérzés fölött semmi nem áll.

Ma foglalkozzunk a gyerekekkel

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy a fiad. Ha ma nem ülsz le vele játszani, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, melyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény…

Bízunk Istenben

A mai gazdasági helyzetben talán segítségünkre lehet az, ha eszünkbe jutnak azok szavak, amelyek a pénzünkre vannak írva: "Bízunk Istenben".

Függetlenül attól, hogy mennyi pénzünk van, elsősorban Istenben kell, hogy bízzunk. Mert ha a pénzben bízunk, illetve abban, hogy a pénz ad elsődlegesen értelmet az életünknek, és csakis pénz kell ahhoz, hogy boldogok legyünk, akkor ez olyan, mintha egy "bálványban" bíznánk.

C.S. Lewis, a híres szerző írta egyszer: "Az az egyik veszélye annak, ha sok pénzed van, hogy annyira meg vagy elégedve azzal a fajta boldogsággal, amit a pénzed nyújt, hogy nem veszed észre azt, hogy Istenre is szükséged lenne az igazi boldogsághoz. Ha annyi pénzed van, hogy bármit megvehetsz, akkor valószínűleg azt is elfelejted, hogy minden egyes pillanatban teljes mértékben Istentől függsz."

Az élet értelme nem a tárgyak birtoklásában rejlik, hanem a kapcsolatokban - elsősorban Istennel, azután pedig a családunkkal és barátainkkal való kapcsolatainkban.

Anyagi nehézségeik közepette egy feleség egyszer ezt mondta nekem: "Azt vettük észre, hogy sokkal kevesebből is meg tudunk élni, mint gondoltuk. Ez a helyzet sokkal közelebb hozott bennünket egymáshoz. Most, hogy már nincs kábeltévénk, sorra vesszük elő a régi társasjátékokat, amiket még akkor játszottunk, amikor a gyerekek kicsik voltak. Jól érezzük magunkat együtt és életre szóló élményeket szerzünk."

Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a pénz egyáltalán nem számít. Természetesen pénzre is szükségünk van ahhoz, hogy élni tudjunk. Ez kétségtelen. A hangsúly a sorrenden van. Vannak olyan dolgok, amiket pénzzel nem lehet kifejezni. Például az, hogy igazán szeret a feleségünk/férjünk, hogy egészséges, aranyos gyerekeink vannak.

Sokan tapasztaltuk, hogy "egyszer hopp, másszor kopp". Egyszer van pénzünk, és azt gondoljuk, hogy bármit megtehetünk és megvehetünk, aztán egyszer csak történik valami, és oda lesz a pénzünk. Azonban Isten mindig velünk van, akkor is, amikor minden szép és jó, és akkor is, amikor mélyponton vagyunk.

Így, ha nehéz időkben is hálásak tudunk lenni azért, amink van (emberi kapcsolatok), és megbecsüljük azt a kis pénzt is, amink van, akkor rájövünk arra, hogy a biztonságunk elsősorban nem a pénzben van, hanem egy szerető és bennünk hívő Istenben.

Gary Chapman

10 dolog amit boldog házasok gyakorolnak

Boldog párok tudják, hogy a kapcsolatuk igazán csak akkor kezdődik, amikor a nászútnak vége van. Tudják, hogy ha nem tartod karban a szeretet kertjét, akkor a gaz végül megfojtja a virágokat és elhervad a kert.

Itt van 10 olyan dolog, amit a boldog házasok tesznek:
Együtt mennek aludni. Emlékszel az elején, amikor várni se tudtatok, hogy együtt bújjatok ágyba és szeretkezzetek? Boldog párok ellenállnak a kísértésnek, hogy külön menjenek ágyba, bármi "fontos" dolog is az indok. Együtt mennek az ágyba, még ha az egyikük később vagy másnap korábban fel is kell, amíg a másik alszik.
Együtt űznek valami hobbit. Miután a korai lángoló szenvedélyek lecsillapodnak, sokszor a párok rájönnek, hogy kevés közös érdeklődési körük van igazán. De ne kicsinyítsd le az olyan közösen eltöltött idő és tevékenységek fontosságát, amiket mindketten élveztek. Ha nincs semmi közös érdeklődési körük, akkor boldog párok kialakítanak ilyeneket. Ugyanakkor ne felejtsd el a saját hobbijaidat is ápolgatni - ez segít fenntartani az energiádat és a szükséges
Kéz a kézben vagy egymás mellett mennek. A boldog párok így járnak mindenhova ahelyett, hogy az egyik a másik után kullogna lemaradva. Tudják, hogy fontosabb a partnerükkel lenni, mint a kirakatokat vagy más érdekes dolgokat nézni az útjuk során.
Bizalom és megbocsátás az "alapmódjuk". Ha boldog pároknak nézeteltérésük vagy vitájuk van egymással és nem tudnak megegyezni, akkor a végén inkább bíznak egymásban és megbocsátanak a másiknak, minthogy bizalmatlanul vagy ellenszenvvel váljanak szét.
Koncentrálnak arra, amit a partnerjük jól csinál és nem arra, amit rosszul. Ha azt nézed, hogy mit csinál a párod rosszul, akkor kivétel nélkül mindig találni fogsz valamit. Ugyanúgy ha valami jót keresel, akkor mindig meg fogod találni. Minden attól függ, hogy mit keresel. Boldog házaspárok a pozitív dolgokat emelik ki egymásban.
Megölelik egymást rögtön mihelyt találkoznak munka után. Kutatások mutatják, hogy az emberi bőrnek van "memóriája" és emlékszik a "jó érintésre" (szeretet), "rossz érintésre" (durvaság), és "érintés hiányára" (mellőzés). Az ölelések a szeretet érzését őrzik meg valakiben, ami segít "átvészelni" kihívásokat és akadályokat a kapcsolatban és az életben is.
"Szeretlek" és "Legyen egy szép napod" szavakat mondják minden reggel egymásnak. Ez jó arra, hogy egy adag szeretettel indítsd útra a párodat a napi feladatai leküzdésére.
"Jó éjszakát" kívánnak minden este egymásnak még ha nem is érzik úgy minden nap. Ez azt suggalja a partnerednek, hogy ha még mérges is lennél rá, akkor is szereted és akarod ezt a kapcsolatot. És azt is, hogy a kapcsolatotok fontosabb, mint egy- két kisebb nézeteltérés.
Bejelentkeznek napközben egymásnak. Hívd fel a párodat a nap folyamán, hogy hogyan mennek a dolgai. Ez nem csak arra jó, hogy érzelmileg támogatjátok egymást, hanem arra is, hogy felkészüljetek, hogy milyen hangulatban jön haza a párod. Ha rossz napja volt, akkor ne várd el, hogy örüljön valami jónak ami veled történt.
Büszkék a párjukra különösen amikor együtt vannak. Boldog párok szeretnek együtt lenni és mások előtt a szeretetüket kinyilvánítani.

Még ha az elején ezek nem jönnek természetesen, boldog házaspárok kitartanak amíg ezek a kapcsolatuk szerves részévé válnak. Tudják a fontos igazságot, hogy legalább 30 napba telik amíg egy viselkedési változás szokássá válik, és még egy másik hat hónap minimum, amíg az egy életformává és szeretetté változik.

Mark Goulston

Mennyire szeret valaki

"Hogy mennyire szeret valaki, azt onnan tudod egészen pontosan bemérni, hogy mennyire tudja a hibáidat megbocsátani."

Vigyázz! Ez nem egészen így van! Csak félig. Mások lelkébe belebújni azt jelenti, hogy az ember a bal szemével tisztán látja a másik hibáját, a jobb szemével megbocsát - és a szívével szeret, de az már nem biztos, hogy élni is tud vele!

Ennek a gondolatnak az igazsága ott dől el, hogyan állsz a saját hibáiddal. Ha jól élsz, az azt jelenti, hogy szüntelen harcban állsz a hibáiddal, mert több akarsz lenni, teljesebb, s előbb-utóbb magad is le akarod győzni a "nem szeretem" tulajdonságaidat.

Százszor elesel, százszor föltápászkodsz - így működünk. Amíg ez a küzdelem tart, nagy segítséget kapsz attól, aki szeret. Fölemel. Ha kell százszor is, de ha te már nem küzdesz tovább, ha jól érzed magad a padlón, vagy még inkább a bénult lefelé hullásban, akkor el kell engedni a kezedet, bárhogy szeretnek is.

A "szív szeretetének" valóban van egy mágikus hatása. Segíteni tud. Gyógyítani is, de csak akkor, ha valaki akarja ezt a segítséget. Ha nem akarja - el kell engedni. Az igazi szeretet ugyanis a szabadság jegyében áll. Vagyis hiányzik belőle minden erőszak és ráhatás, minden görcsös és kétségbeesett nevelő szándék.

Ha valaki nem akar, nem tudsz tenni érte semmit, mert az önakarata erősebb, mint a te szereteted. Ilyenkor fájó szívvel el kell engedni. Abban a pillanatban, amikor nem te emeled őt, hanem ő húz le téged - el kell engedni a kezét. Nem csak önvédelemből. Miatta is.

Az igazi szeretetben az a legnehezebb, hogy hagyja menni a másikat a maga útján. Segíteni lehet rajta, de megváltani nem, és ha a szakadék vonzza, nem tudod az útját állni. Sajnos. Attól még nagyon szereted. Fájdalmasan és reménytelenül.

Sokan éljük át ezt a tehetetlen szeretetet, nemcsak a párunkkal, de gyakran a gyerekünkkel is. Sajnos a bukásoknak, az elveszéseknek, a vétkeknek és zuhanásoknak fontos szerepe van a sorsunkban. Nem tudjuk kikerülni, és senki szeretete nem óv meg bennünket ezektől.

Ha ezt megérted: a szereteted bölccsé válik. Ez már nem emberi, hanem valódi, nagybetűs SZERETET.

Müller Péter

Az elutasítástól az elfogadás felé

Az elutasítás nagyon-nagyon gyakori, szinte már természetes. Nem kellene így lennie, de így van, hiszen minden gyerek rengeteg elutasítást, nagyon sok negatív pillanatot él át. Amíg kicsi, mindenki utasítgatja, mit tegyen, mit ne tegyen – mintha ő csak valami bábu lenne. Úgy érzi magát, mint egy apró, törékeny kis teremtés az óriások világában, akit mindenki megpróbál befolyásolni és irányítani. Mélyen belül azt hajtogatja, hogy “Nem, nem, nem!”, kifelé azonban azt kell mondania: “Igen, igen, igen”. Így válik képmutatóvá.
Próbálkozz meg esténként ezzel az egy órás technikával. Az első negyven percben légy annyira negatív, amennyire csak tudsz. Zárd be az ajtót, tegyél párnákat mindenhova a szobában. Húzd ki a telefont, és mondd meg mindenkinek, hogy egyedül akarsz maradni, ezért most senki ne zavarjon. Akár tegyél ki egy üzenetet az ajtódra is, hogy egy órára hagyjanak teljesen magadra. Tégy mindent olyan borongóssá, amilyenné csak tudod. Hallgass valami nagyon borús, lehangoló zenét, és képzeld azt, hogy halott vagy. Légy teljesen elutasító! Ismételgesd mantraként azt, hogy: “nem”.
Képzeletben idézz fel olyan múltbéli eseményeket, amikor teljesen tompa és érzéketlen voltál, amikor öngyilkos akartál lenni, amikor úgy érezted nincs semmi az életben, amiért érdemes volna tovább élned. Túlozd el ezeket a jeleneteket, nagyítsd fel az érzéseket, és éld át újra őket. Az elméd megpróbál majd megzavarni. Azt mondja majd: “Mit művelsz?! Ez az este olyan gyönyörű, és telihold van!” Ne hallgass az elmédre. Később majd visszajöhet, de most mindenestül add át magad a negativitásnak. Légy megszállottan negatív! Sírj, zokogj, üvölts, ordíts, átkozódj -amihez csak kedved van! De egy dolgot ne feledj: most ne légy jókedvű, ne nevess! Ne engedd meg magadnak a boldogságot! Ha mégis megjelenne, azonnal vágd pofon magad! Térj vissza a negativitáshoz; püföld a párnákat, harcolj velük, ugrálj rajtuk! Légy agresszív! Azt fogod észre venni, hogy rendkívül nehéz negyven percig folyamatosan negatívnak lenni!
Az elmének ugyanis ez az egyik legalapvetőbb tulajdonsága: amit tudatosan kezdesz el csinálni, azt nem tűri hosszú ideig. De te mégis próbáld meg, és ha tényleg tudatos tudsz maradni, egy idő után egyfajta eltávolodást észlelsz majd. Csinálod ugyan, de már csak egy szemtanú vagy – nem veszel bele. Érezni fogod a távolságot, és ez a távolság olyan gyönyörű! Nem azt mondom, hogy te próbáld meg létrehozni ezt a távolságot. Ez csak melléktermék – nem kell aggódnod miatta.
Aztán negyven perc után hagyd abba. Rázd le magadról a negativitást! Szedd össze a párnákat, kapcsold fel a villanyt, tegyél fel valami megnyugtató zenét, és húsz percig csak táncolj! Mondogasd mantraként, hogy “Igen, igen, igen!”. Utána menj, és zuhanyozz le!
Meglátod, ez kiirtja belőled az összes negativitást, az összes elutasítást, és az elfogadás, a befogadás egy teljesen új dimenziója tárul fel előtted. Megtisztulsz.
Ha a sziklákat sikerül elgördítened az útból, a víz gyönyörűen tör majd elő.

Osho

Önfejlesztés

„ Mindenkinek akinek van még több lesz, akinek pedig nincs, még amije van azt is elveszik tőle.”
mondja Jézus azokra, akik életükben nem növelték a születés által hozott, kapott képességeiket. (Lukács 19, 26)

Minden ember rendelkezik olyan adottságokkal, amelyek eltérnek az átlagostól. (jobbak vagyunk a kommunikálásban, rosszabbak az eladásba, jobbak a matematikában, rosszabbak a nyelvekben, stb.)
A kiemelkedő adottságok területén kiemelkedőt tudunk nyújtani, ha rátalálunk. Ez a rátalálás a felnőttkor legfontosabb feladata. Teljes erőnkkel arra kell törekednünk, hogy tökéletessé váljunk azon a területen, ahol különleges adottságokkal rendelkezünk.

Két ismérve van a kiemelkedő adottságoknak:

Az első az érdeklődés.
Azok a dolgok, amelyek lekötik a figyelmünket, felkeltik az érdeklődésünket, nagyon jól mutatják, melyik területen rendelkezünk kiemelkedő adottságokkal, mit szeretünk olvasni, miről szeretünk beszélgetni, gondolkodni, mit szeretünk tanulni.
Általában úgy vagyunk programozva, hogy olyan dolgok érdekelnek, vonzanak bennünket, amelyekhez a legjobban értünk.

A második az elmélyedés.
Mi az, amit a legmélyebb figyelemmel tudunk kísérni, mi az, amiben a leginkább tudunk elmélyedni?
Érdeklődés, elmélyedés. Ezekkel megtalálhatjuk kiemelkedő adottságainkat. Ez az egyik legfontosabb feladatunk, mert amíg ezt el nem érjük, nem tökéletesíthetjük képességeinket. Mindenki rendelkezik kiemelkedő adottságokkal, csak meg kell találni.

A gyémántmező története:
A gyémántmező története egy öreg farmerről szól. Eladta a farmját, és elment gyémántot kutatni Afrikába. Elfogyott a pénze, s végül meghalt szegényen és magányosan. Ez alatt otthon a régi farmján az új tulajdonos hatalmas gyémántokat talált.
A gyémántmező története arra tanít bennünket, hogy a lábunk alatt, pont most, szinte minden esetben megtaláljuk, amit keresünk.
Elrejtve a saját adottságainkban, képességeinkben, tapasztalatainkban, bölcsességünkben, tudásunkban, szorgalmunkban, családunkban, kapcsolatunkban, valahol itt és most, a saját lábunk alatt. Itt van a lehetőség, itt van a gyémántmező amit keresünk.
Nem kell elmennünk a világ végére, nem kell másik városba költöznünk, nem kell megváltoznunk, csak fel kell tárnunk a saját gyémántmezőnket.
De a gyémántok nem látszanak gyémántoknak nyers állapotukban. A gyémántok, vagy lehetőségek, mindig a kemény munka álruhájában kerülnek elénk. Annak, hogy az emberek mindig másutt keresik őket, az az oka, hogy mindig a kemény munka álruhájában kerülnek elénk. Sok munka és erőfeszítés kell ahhoz, hogy napvilágra kerüljenek.
Tehát nézzünk a lábunk alá, hogy megtaláljuk a gyémántmezőt. Keressük meg, hogy milyen területen vannak kiemelkedő adottságaink. Ez nagyon fontos a megfelelő célok kitűzéséhez.
Giorgio Vasari a XVI. században élt híres író, „A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete” c. könyv szerzője a legnevesebb képzőművészek életének tanulmányozása után az alábbi következtetést vonta le:
„ Mindenki érje be azzal, hogy szívesen csinálja azt, amire természete ösztönénél fogva hajlamosnak érzi magát, és pusztán a versengés kedvéért ne akarjon olyasmihez kezdeni, amihez a természet nem adott neki tehetséget, mert akkor hiába fáradozik, csak szégyent és kárt vall.
Aki nem alkalmas egy bizonyos dologra, bármennyire is erőlteti magát, sohase tud eljutni oda, ahová más a természet segítségével könnyűszerrel eljut.”

A munkanélküliség nemcsak azt jelenti, hogy az embernek nincs keresete. Olyan emberek millióit láthatjuk, akik elidegenedtek életfeladatuktól. Valaki, aki akaratának és adottságainak megfelelően muzsikus szeretett volna lenni, nem talál munkát magának, és most mint benzinkutas dolgozik. Magasabb értelemben ő is munkanélküli, tekintetbe véve, hogy mi akart lenni és mivé kellett volna válnia. Jóllehet, van munkája és pénzt keres – valószínűleg a benzinkutast még jobban is fizetik, mint a hegedűst a zenekarban. A munkanélküliség szociális jelenünk sokkal mélyebb problémája, mint azt az ember gondolná.

Olyanok vagyunk, mint egy csiszolatlan gyémánt, aminek közepén ott világít lényünk lényege, az isteni szikra, a Fény. Ahhoz, hogy ragyogó drágakővé válhassunk, fényesre kell csiszolnunk a durva felületeket, vagyis ki kell fejleszteni magunkban az isteni tulajdonságokat.

A legjobb fejlődési lehetőséget csak olyan közeg biztosíthatja számunkra, ahol a legnagyobb az ellenállás. Ehhez a legalkalmasabb körülményeket a fizikai világban találjuk.
A földi életben lépésről lépésre haladhatunk, egyik felületet a másik után csiszoljuk és tökéletesítjük. Hatalmas munka ez. Egy élet alatt nem lehet elvégezni.
Valahányszor egy földi élet után visszatérünk igazi otthonunkba, felmérjük munkánk eredményét. Ha úgy látjuk, maradt még csiszolni való, visszatérünk.
Mindig az egyéntől függ, hogy egy földi élet alatt mennyit sikerül fejlődnie.

"Minden fényforrás és melegség kialszik, kihűl, ha nem kap fűtőanyagot, táplálékot. A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is szükségünk van mindarra a gyengédségre, csábításra, törődésre, ami az udvarlás idején természetes volt. E nélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség, a lustaság - de túl nagy árat kell fizetni érte. Az ember is - ahogy a növény - arra fordul, ahonnét fény és melegség sugárzik rá."
(Popper Péter)

Ha tudom valaminek az okát, akkor értem, hogy miért alakult ki olyanra, amilyen lett.
Az önszeretet esetében ez annyit tesz, hogy látom saját magamat,  tudom szemlélni a saját fejlődésem útját, így természetes, hogy hibázom, hasraesek,  hiszen tanulni csakis a hibákból lehet. A saját hibáinkból!
Téves az az állítás, hogy más hibáiból tanul az okos. Ilyen nincs. Érzelmileg és értelmileg is meg kell tapasztalnom valamit, hogy igazán jelentéssel bírjon a számomra, abból tudok igazán tanulni.
A saját tanulnivalóim a saját utamon adódnak, abban pedig részt kell venni.
Úgy kell szeretnünk magunkat, mintha a saját magunk egyetlen gyereke lennénk. Az az egyetlen gyerek aki csak ritkán tiszta, jólfésült és kellemes. Sokszor gond van vele, mégis szereti az ember. És ha hasraesik, az ölébe veszi, ahelyett, hogy jól behúzna neki egyet ráadásként. Merthogy tudom, hogy  csak kicsi, most tanul mozogni, majd ha nagy lesz, nem esik hasra annyit. Együttérzéssel szemlélem a dolgait, átérezve, hogy a fejlődés bizony nehéz dolog. Megvigasztalom, ha kell, és vigyázok rá, felelősséget vállalok a testi és lelki jóllétéért.
Ilyen az önszeretet. Felelősséggel és együttérzéssel ölbe venni saját magunkat. Örülni, ha sikerül valami, s biztonságot nyújtani, ha nem, hogy fel tudjon megint kelni, és tanulhasson tovább az a gyerek, azaz önmagam.
Ebből  pedig látom azt is, hogy a nagy egész, az Isteni Terv részeként teszem mindezt, hogy része vagyok a Teremtésnek, és ezért tiszteletet érdemlek.
Szeretem magamban azt, aki teremtett, merthogy bennem van.

"Egyetlen dologról kell mindig gondoskodnod, ez az egyetlen kötelességed: legyél boldog.
Legyen ez a vallásod: boldognak lenni. Ha nem vagy boldog, valami bizonyára elromlott, és drasztikus változtatásra van szükség. Engedd, hogy a boldogság döntsön.
Én hedonista vagyok. És a boldogság az emberiség egyetlen ismérve. Nincs más ismérv. A boldogság tájékoztat arról, hogy jól mennek a dolgok. A boldogtalanság azt jelzi, hogy a dolgok elromlottak, és valahol nagy változtatásra van szükség." 

(Osho)

Jólesik, ha másokat tehetsz felelőssé a te szenvedésedért. És kifogásokat könnyű találni, ha épp nincsenek, gyártasz magadnak. „Hogy miért vagyok szomorú? Nagyon egyszerű: A feleségem ezt-meg azt mondta, a gyerekek szörnyen viselkedtek  a szomszédok, s hogy a főnököt ne is említsük, és ez a forgalom a városban és megint emelik az árakat….. " Millió egy indokot találsz és egy kicsit megkönnyebbülsz, hogy a szomorúságodért nem te vagy a felelős.
De a következő reggelen a világ ugyanolyan, s te mégis ragyogsz, örülsz és erre is találsz magyarázatot: „Ez egy csodálatos reggel és a nap, a madarak és a fák és az ég és minden olyan csodálatos, óh milyen szép is ez a reggel!” Mindenféle hangulathoz találhatsz indokokat.
Igen, vannak külső körülmények, de azok nem okok. Az érzés, a hangulat benned van. 

(Osho)

Nem ismersz... Ha ismernél látnád, hogy nincs minden rendben... Látnád, hogy a gondolataim valahol egész máshol járnak... Észrevennéd, hogy már nem mosolygok annyit, mint rég... Hallanád, ahogy este sírok, mert valami bánt... De te egyáltalán nem is figyelsz rám.. Vannak jelek.. De te már nem látsz...

Az érzelmekről beszélni nehéz

Az érzelmekről beszélni nehéz. Megfogalmazni, amit magadban, belül érzel. Szavakba önteni szeretetedet, fájdalmadat, örömöd, bánatod, vágyaid és félelmeid, mindezt úgy, hogy megértsék, átérezzék, és veled együtt örüljenek, vagy sírjanak. Az érzelmek kimutatásával sebezhetővé válsz, mert olyan dolgokat árulsz el, melyek a lényed belsőjéhez tartoznak, s csak Te tudsz róla…
Gyakran saját magad is meglepődsz, és nem tudod kimondani senkinek. Szeretnéd, de nem megy. Megvannak a szavak, megvannak az érzelmek, de egyszerűen nem tudsz kapcsolatot teremteni a kettő között, hogy az kifejezze a hangulatodat.
Máskor azért nem mered elárulni, mert félsz a reakciótól. Vajon milyen következménye lesz annak, ha Te kimondod gondolataid? Ez hogyan fog hatni a későbbi kapcsolatotokra? Hogyan, és mikor mondd meg? Nehéz döntés… de sosem szabad elhalasztani a megfelelő alkalmat, mert ha nem mondod el, nem mutatod ki; talán mindig bánni fogod.

Azt hallod meg ami fontos?

Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián: - Hallok egy tücsköt.
-Az nem lehet- mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
-Biztos vagyok benne. Hallottam egy tücsköt - mondta az indián
-Ez őrültség- mondta újra a barátja. Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között tényleg megtalálta a tücsköt.
A barátja álla leesett: - Ez lehetetlen. Neked természetfölötti hallásod van.
-Nem- válaszolt a bennszülött -Az én fülem semmiben sem különbözik a tiedtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
-Ez lehetetlen, én sose hallanék meg egy tücsköt ilyen zajban. Nem, nem lehetetlen - hitetlenkedett tovább a barátja.
-Az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette azokat. Harminc méteres körzetben minden fej megfordult, hogy vajon az érme, ami csörrent, nem az övék-e.
-Látod már, hogy mire gondoltam?
Az egész azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.

Boldogság

Két fajta boldogság létezik: Az egyik, hogy minden ok nélkül, de boldog vagy ott ahol élsz, azokkal az emberekkel akik körülvesznek.. És a másik, hogy azért vagy boldog mert valaki boldoggá tesz.. Ha csak boldog vagy, attól még kínozni fognak a hétköznapi gondok, ugyanúgy fog fájni minden apró ütés... De ha van melletted valaki aki boldoggá tesz, akkor mindez nem számít, mert elfelejteti veled a fájdalmat, megvéd az ütésektől az élettel szemben, átsegít az akadályokon..

Nem kérek túl sokat.. Csak egyet. De azt nagyon. Szeress az életednél is jobban.. Én legyek neked mindig az első és ha választanod kell, hogy a haverjaiddal bulizol vagy velem jössz el valahova habozás nélkül engem válassz. Akarom, hogy merd kimutatni, hogy szerelmes vagy belém, hogy érezzem, hogy én vagyok neked az élet. Szoríts magadhoz ha rossz kedvem van, csókolj meg ha látod, hogy megbántottál. Akarom, hogy ha a haverjaid is velünk vannak ugyanúgy kezelj mintha csak ketten lennénk.. Érezni akarom érted? És ezeken a kis dolgokon múlik csak.. Érezni akarom, hogy szeretsz.... MINDIG!!!!!!!

Miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted?

Egy szent tanító a Gangesz partján készült a rituális fürdőjére, amikor a
közelben egy család tagjait hallotta dühösen kiabálni egymással. Mosolyogva
a tanítványaihoz fordult és megkérdezte:
- Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt:
- Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk.

- De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted?
Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz - mondta a tanító.

A tanítványok nem találták a választ, s a szent a következő magyarázatot
adta:
- Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A
távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél
dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor
két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan
beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság.
Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy
már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak
egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van.

A tanítványaira nézett, és így folytatta:
- Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon. Ne
mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert
különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem
találjátok meg a visszavezető utat.

Ne a képmutatást válasszátok

Egy kapcsolat sok megpróbáltatással jár. Rengeteg konfliktussal , élethelyzettel kerülünk szembe . Ennek ellenére előfordulhat, hogy mégsem működik a házasság. Ha úgy érzitek, hogy mindent meg tettetek a jó kapcsolatért , 100- szor , 1000- szer átbeszéltétek a problémákat, újabb és újabb esélyt adtatok neki, újból és újból neki futottatok tiszta lappal és még mindig ugyan ott vagytok, semmivel nem lett jobb, sőt rosszabb lett, nem kell benn maradni egy olyan kapcsolatban ami igen komoly lelki fájdalmakat okoz mindenkinek. A lélek tudja mi a jó neki, nem véletlenül háborog és szólal meg bennünk. Persze, lehet a külvilág felé mutatni, hogy a  házasság tökéletes, lehet egymás érzelmeivel játszadozni továbbra is, lehet még több fájdalmat okozni. De ettől boldog lesz az ember? Ne a képmutatást válasszátok. Elmenni nyaralni, welneselni, közös programokat szervezni és ott is marni egymást, van értelme? Érezni azt , hogy magányos vagy, tátong benned az űr, mert  nem kapsz szeretetet?  Ne csapjátok be önmagatokat, ne hazudjatok magatoknak. Ami többszöri neki futásra nem változott, az sajnos nem fog ezután sem.
Vagyon miatt együtt maradni, vagy a gyerekek végett, főleg ha már nagyobbak? Ezek csak kifogások. Ettől nem lesz jó a házasság. Ha csak a pénz tart össze és a jólét, az szeretet? Az csak birtoklás. Aki birtokol az nem szeret. Tényleg elhisszük, hogy minket szeretnek? Kevés olyan veszekedés van , ami nem a gyerekek előtt zajlik. Ők is érzik a feszült légkört és az állandó marakodás az ő lelki fejlődésüknek sem tesz jót. Vagy továbbra is a társas magányt válasszátok? Lakótársak akartok lenni a saját kapcsolatotokban?
Egy kapcsolatnak nem ez a lényege. Nem a sok lelki fájdalom. Nem szabad megvárni míg  lelketek belé rokkan , aztán a testetek is. A problémákat meg kell oldani, szembe nézni velük. A másik által okozott félelem keltés, már a saját félelmünk lesz. Nézzünk szembe önmagunkkal, saját félelmünkkel. Amíg ezt nem tesszük meg, nem merjük felvállalni önmagunkat, nem vesszük le álarcainkat, nem szüntetjük meg a fájdalmakat, az csak nőni fog, torlódni és halmozódni. Ezt szeretnénk?
Nekünk arra van szükségünk, hogy önmagunkért szeressenek. érezni szerető érzéseket.
A lélek élni akar és boldog lenni. Hallgassunk a lelkünkre.

Merjük felvállalni önmagunkat.