Behunyjuk szemünket és magunk elé képzeljük a szüleinket , anyánkat és apánkat -, ahogyan megismertük őket. Mögöttük állnak az ő szüleik, a következő sorokban a nagyszüleink szülei, majd azok szülei, végtelen sok nemzedék. Az ismeretlenségbe nyúlik vissza a kezdet, ahonnan a mindannyiunkon átáramló élet ered. Az élet, ami a leghatalmasabb , a legjelentősebb minden valaha létezett és létező között. Csakis az élet vezethet el az isteniihez és minden élettapasztalat végső soron az isteniről való tapasztalat.
Végtelen sok nemzedéken át isteni rend szerint, változatlanul hömpölyög az élet. Senki sem tehetett hozzá, senki sem vehetett el belőle semmit. Elfogadták és továbbadták, ebben teljesedtek ki, ezáltal kerültek őszhangba az isteni törvénnyel az elődeink mindannyian.
Így érkezett el az élet mindezeken a generációkon keresztül a szüleinkhez, akik mint férfi és nő szerették egymást. Az ő szerelmüknek a gyümölcse a mi életünk. Hozzájuk fordulunk,Kitárjuk a szívünket és elfogadjuk tőlük ezt az életet, úgy ahogyan tőlük kaptuk. Elfogadjuk a maga teljességében., mint minden létező között a legjelentősebbet, mint a mi szent, ami isteni. Mindeközben pedig a szüleink szemébe nézünk és azt mondjuk:
" Köszönöm ! " Nem csak rájuk gondolunk . Ez a köszönet az összes mögöttük álló nemzedéknek is szól egészen az ősforrásig: " Köszönöm ! " Ezzel a köszönettel vesszük birtokba igazán az életünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése