Köszönd meg, amit Istentől kaptál

Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, hogy csak téged bánt az élet,
Nézz körül a világban, s láthatod az embereket, akik vakon élnek.
Ha azt hiszed csak neked, fáj, kit szeretsz, mással látod,
Nézz meg egy vakot, ki sohasem látja meg a napvilágot.

Ha azt hiszed, ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak rád,
Nézz meg egy siketet, ki soha nem hallja meg az élet dallamát.
Ha azt hiszed te vagy az egyetlen, akit akadályok vesznek körül,
Nézd meg azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.

Ha azt hiszed rossz helyen születtél, s téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet.
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, akik hirtelen hunytak el, és nem ölelhették át a szeretteiket.

Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed,
Rosszabb is lehetne, és rájössz, hogy nem sírva kell,
Eltölteni a napot, hanem nevetve!