Az elutasítástól az elfogadás felé

Az elutasítás nagyon-nagyon gyakori, szinte már természetes. Nem kellene így lennie, de így van, hiszen minden gyerek rengeteg elutasítást, nagyon sok negatív pillanatot él át. Amíg kicsi, mindenki utasítgatja, mit tegyen, mit ne tegyen – mintha ő csak valami bábu lenne. Úgy érzi magát, mint egy apró, törékeny kis teremtés az óriások világában, akit mindenki megpróbál befolyásolni és irányítani. Mélyen belül azt hajtogatja, hogy “Nem, nem, nem!”, kifelé azonban azt kell mondania: “Igen, igen, igen”. Így válik képmutatóvá.
Próbálkozz meg esténként ezzel az egy órás technikával. Az első negyven percben légy annyira negatív, amennyire csak tudsz. Zárd be az ajtót, tegyél párnákat mindenhova a szobában. Húzd ki a telefont, és mondd meg mindenkinek, hogy egyedül akarsz maradni, ezért most senki ne zavarjon. Akár tegyél ki egy üzenetet az ajtódra is, hogy egy órára hagyjanak teljesen magadra. Tégy mindent olyan borongóssá, amilyenné csak tudod. Hallgass valami nagyon borús, lehangoló zenét, és képzeld azt, hogy halott vagy. Légy teljesen elutasító! Ismételgesd mantraként azt, hogy: “nem”.
Képzeletben idézz fel olyan múltbéli eseményeket, amikor teljesen tompa és érzéketlen voltál, amikor öngyilkos akartál lenni, amikor úgy érezted nincs semmi az életben, amiért érdemes volna tovább élned. Túlozd el ezeket a jeleneteket, nagyítsd fel az érzéseket, és éld át újra őket. Az elméd megpróbál majd megzavarni. Azt mondja majd: “Mit művelsz?! Ez az este olyan gyönyörű, és telihold van!” Ne hallgass az elmédre. Később majd visszajöhet, de most mindenestül add át magad a negativitásnak. Légy megszállottan negatív! Sírj, zokogj, üvölts, ordíts, átkozódj -amihez csak kedved van! De egy dolgot ne feledj: most ne légy jókedvű, ne nevess! Ne engedd meg magadnak a boldogságot! Ha mégis megjelenne, azonnal vágd pofon magad! Térj vissza a negativitáshoz; püföld a párnákat, harcolj velük, ugrálj rajtuk! Légy agresszív! Azt fogod észre venni, hogy rendkívül nehéz negyven percig folyamatosan negatívnak lenni!
Az elmének ugyanis ez az egyik legalapvetőbb tulajdonsága: amit tudatosan kezdesz el csinálni, azt nem tűri hosszú ideig. De te mégis próbáld meg, és ha tényleg tudatos tudsz maradni, egy idő után egyfajta eltávolodást észlelsz majd. Csinálod ugyan, de már csak egy szemtanú vagy – nem veszel bele. Érezni fogod a távolságot, és ez a távolság olyan gyönyörű! Nem azt mondom, hogy te próbáld meg létrehozni ezt a távolságot. Ez csak melléktermék – nem kell aggódnod miatta.
Aztán negyven perc után hagyd abba. Rázd le magadról a negativitást! Szedd össze a párnákat, kapcsold fel a villanyt, tegyél fel valami megnyugtató zenét, és húsz percig csak táncolj! Mondogasd mantraként, hogy “Igen, igen, igen!”. Utána menj, és zuhanyozz le!
Meglátod, ez kiirtja belőled az összes negativitást, az összes elutasítást, és az elfogadás, a befogadás egy teljesen új dimenziója tárul fel előtted. Megtisztulsz.
Ha a sziklákat sikerül elgördítened az útból, a víz gyönyörűen tör majd elő.

Osho