2013. január 6., vasárnap

Ne a képmutatást válasszátok


Egy kapcsolat sok megpróbáltatással jár. Rengeteg konfliktussal , élethelyzettel kerülünk szembe . Ennek ellenére előfordulhat, hogy mégsem működik a házasság. Ha úgy érzitek, hogy mindent meg tettetek a jó kapcsolatért , 100- szor , 1000- szer átbeszéltétek a problémákat, újabb és újabb esélyt adtatok neki, újból és újból neki futottatok tiszta lappal és még mindig ugyan ott vagytok, semmivel nem lett jobb, sőt rosszabb lett, nem kell benn maradni egy olyan kapcsolatban ami igen komoly lelki fájdalmakat okoz mindenkinek. A lélek tudja mi a jó neki, nem véletlenül háborog és szólal meg bennünk. Persze, lehet a külvilág felé mutatni, hogy a  házasság tökéletes, lehet egymás érzelmeivel játszadozni továbbra is, lehet még több fájdalmat okozni. De ettől boldog lesz az ember? Ne a képmutatást válasszátok. Elmenni nyaralni, welneselni, közös programokat szervezni és ott is marni egymást, van értelme? Érezni azt , hogy magányos vagy, tátong benned az űr, mert  nem kapsz szeretetet?  Ne csapjátok be önmagatokat, ne hazudjatok magatoknak. Ami többszöri neki futásra nem változott, az sajnos nem fog ezután sem.
Vagyon miatt együtt maradni, vagy a gyerekek végett, főleg ha már nagyobbak? Ezek csak kifogások. Ettől nem lesz jó a házasság. Ha csak a pénz tart össze és a jólét, az szeretet? Az csak birtoklás. Aki birtokol az nem szeret. Tényleg elhisszük, hogy minket szeretnek? Kevés olyan veszekedés van , ami nem a gyerekek előtt zajlik. Ők is érzik a feszült légkört és az állandó marakodás az ő lelki fejlődésüknek sem tesz jót. Vagy továbbra is a társas magányt válasszátok? Lakótársak akartok lenni a saját kapcsolatotokban?
Egy kapcsolatnak nem ez a lényege. Nem a sok lelki fájdalom. Nem szabad megvárni míg  lelketek belé rokkan , aztán a testetek is. A problémákat meg kell oldani, szembe nézni velük. A másik által okozott félelem keltés, már a saját félelmünk lesz. Nézzünk szembe önmagunkkal, saját félelmünkkel. Amíg ezt nem tesszük meg, nem merjük felvállalni önmagunkat, nem vesszük le álarcainkat, nem szüntetjük meg a fájdalmakat, az csak nőni fog, torlódni és halmozódni. Ezt szeretnénk?
Nekünk arra van szükségünk, hogy önmagunkért szeressenek. érezni szerető érzéseket.
A lélek élni akar és boldog lenni. Hallgassunk a lelkünkre.

Merjük felvállalni önmagunkat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése