Ne álmodozz, hanem tervezz !

Álmodozásokkal nem juthatunk sikerhez. Csak az vezet sikerhez, ha felvállaljuk a jelenben adódó feladatokat. Nem arról van szó, hogy lemondjunk az álmainkról, vágyainkról, hanem az, hogy az irányát állítsuk be helyesen.
Fegyelmezetlen az emberek gondolkodása. Képzeletükben sokszor az irrealitásokban kóborolnak. Vagy a múltjukon töprengenek, ami már nincs, vagy a jövőjüket tervezik, ami még nincs. S a két „nincs” között alig élik át az egyetlen „vant”, a jelent. Sokszor azt látjuk jobbnak, amit elmulasztottunk. Igen, mert a fantáziánk jobban irányít, mint szabadna. A fantázia nagyon ki tudja színezni azt, ami nincs.
Mindezek mellett, mint útmutató hasznos is lehet az álmodozás. Csak tudni kell, hogy nem egyenlő a valósággal. Sok mindent az ember fantáziában próbál ki. Elképzeli magát többféle helyzetben, megízlelgeti a dolgot, majd kialakul egy érzése, hogy hogyan viszonyulna az illető helyzethez, dologhoz, emberhez a valóságban. Így próbálja el az ember a pályaválasztást is. Álmodozunk, fantáziában kipróbáljuk magunkat különböző munkahelyeken stb.
Az álmainkat elemezve sok információhoz jutunk önmagunkkal kapcsolatban is. Csak nem szabad összekeverni a valósággal az álmokat. Mint ahogy az ember otthagyja a mozit, és tudja, hogy most már a midnenapi életben  van és nem  a mozi által nyújtott képzeletben , ugyanúgy fontos, hogy szétválasszam a fantáziát a valóságtól.
Itt is a rendeltetésszerű használatról van szó, mint a negatív érzelmek esetében is: ha arra használjuk az álmodozást, amire való, és csak addig, amíg be nem tölti a feladatát, nincs vele semmi baj.
Ne az elmulasztott lehetőségek miatt legyünk gondban. Vegyük észre az előttünk álló lehetőségeket. Lehetőség mindig  arra van, hogy megoldást találjon az, aki pozitív gondolkodásra törekszik. Ne azon keseregjünk, ami nincs, hanem annak örüljünk, ami van. Tudjuk meglátni és megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket lehetőségeink, adottságaink figyelembevételével megvalósíthatunk.
A változtatás vágyát gyakran táplálják olyan fantáziaképek, amelyek a változtatás után elpárolognak, s így a csalódások sorozata következhet be.
A nagy és igazi örömök sokszor a kicsiny áldozatok gyümölcse. Sajnos, mivel a kicsiny áldozatok gyümölcse nem rögtön, hanem hosszabb folyamatok, időt igénylő események után érik be, ezért legtöbbször nem akarjuk vállalni azokat a kicsiny áldozatokat, melyekkel nap mint nap szembesülünk. Pedig ezeknek lenne gyümölcse a családok békéje, szomszédok, ismerősök, munkatársak, rokonok egymás iránti szeretetének kivirágzása.