Hosszú évekig szükségünk van a szüleink törődésére és gondoskodására, ők pedig mindezt megadják nekünk.Táplálnak, óvnak és felnevelnek. Mindig ránk gondolnak és mindig azt kérdezik maguktól: Mire van szüksége a gyermekünknek? Mit adhatok még neki?
Így növünk fel a szeretetükben és gondoskodásukban. Mégis előfordul, hogy nézeteltérések vannak közöttünk , akár el is fordulunk tőlük mert azt gondoljuk nem szeretnek bennünket és nem értenek meg.
Némelyeknek bizony egészen különös elvárásai vannak a szüleivel szemben..Akkor lennének elégedettek, ha a szüleik olyanok volnának, mint amilyet szeretnének. Viszont az ilyenfajta elvárásokkal bizony súlyos dolgokat követünk el. Jogot formálunk arra, hogy felelősségre vonjuk őket hibáikért. Pedig ők is hétköznapi emberek mint mi, és bizony nekik is vannak hibáik, ugyanazok mint magunknak. Akár jól bántak velünk , akár rosszul elfelejtjük , hogy éppen az ő viselkedésük , szeretetük és nevelésük által vált lelkünk olyan értékessé és erőssé. Csak így válhatunk képessé arra, hogy megbirkózzunk az élet adta nehézségeinkkel. Éppen ezért tudunk megfelelni az élet kihívásainak, mert a szüleink hibái felkészítettek rájuk. Ha az édesanyánkat és az édesapánkat maradéktalanul a szívünkbe fogadjuk, akkor teljes lényükkel bennünk maradnak mindazon tetteik nélkül, amelyekkel szemben bármilyen ellenérzésünk volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése