Ha teljesen fel tudsz oldódni a szeretkezésben, az egód eltűnik

Amikor az ember teljesen feloldódik a szeretkezésben, az ego egyszerűen eltűnik, mert a csúcson, a szeretkezés csúcspontján már csak tiszta energia vagy, semmi több. Az elméd kikapcsol.
Az energia olyan hatalmas erővel tör fel benned, hogy az elme teljesen megzavarodik, nem tudja, mit tegyen. Az elme kizárólag a megszokott, bejáratott helyzetekben képes mindent kontroll alatt tartani. Ha bármi új, szokatlan vagy az élethez alapvetően fontos dolog történik, az elme azonnal leáll. A szexualitásnál pedig nincs semmi, ami fontosabb volna az élethez.
Ha képes vagy teljesen feloldódni a szeretkezésben, az egód eltűnik. Épp ez a csodálatos a szeretkezésben: lehetőséget ad arra, hogy megpillantsd Istent. Igaz, a mély alvás is ilyen, de ez sokkal értékesebb, hiszen a mély alvás állapotában nem vagy tudatodnál. Szeretkezés közben nem veszíted el az öntudatodat -a tudatosság megmarad, csak az elméd áll le.
A tantra nagyszerű tudománya így született meg. Patanjali és a jóga a mély alvás mentén haladnak. A jóga a mély alvás öntudatlan állapotát próbálja tudatossá tenni, míg a tantra a szeretkezésen keresztül próbál ablakot nyitni Istenre. A jóga útja nagyon hosszú, mert az öntudatlan alvás állapotát tudatossá változtatni rettentő sok fáradsággal jár, sok-sok élet kell hozzá...
A Tantra ennél egy sokkal rövidebb utat választott, tulajdonképpen a legrövidebbet, és tegyük hozzá, ez az út sokkal kellemesebb is! A szeretkezés kitárja az ablakot.

A szeretkezés legyen ima, legyen meditáció, gondolj közben Istenre!

Szeretkezés előtt gyújts meg egy füstölőt, a szeretkezésed pedig legyen ének, legyen tánc! A hálószobád legyen olyan, mint egy templom, egy megszentelt hely. Soha ne kapkodd el a szeretkezést. Merülj el benne! Ízleld a zamatát, éld át minden pillanatát olyan lassan és könnyedén, amennyire csak lehet. Meg fogsz lepődni, mert így megtalálod a kulcsot. Isten ezekkel a kulcsokkal indított el a világba téged, neked már csak használnod kell őket. Betenni a zárba és elfordítani a te feladatod. A szerelem is egy ilyen kulcs: az egyik legjobb lehetőség arra, hogy megtapasztalhasd az ego nélküli tökéletes, pulzáló, vibráló tudatosságot. A szerelemben eltűnik az egyén, mert feloldódik és elvész a mindenségben.
Lassan, nagyon lassan kezdd engedni, hogy ez áthassa az egész életedet. Kezdd el az életedet úgy élni, ahogyan a szerelem tetőfokát megéled. Ne csak egy egyszeri tapasztalás maradjon, váljon ez az életmóddá! Akkor bármivel is foglalkozol, bármerre jársz is... hajnalban, amikor a nap felkel, ugyanaz az érzés kerít majd a hatalmába, ugyanaz a kapcsolat jön létre közted és a létezés között.
Fekszel a földön, fent az égen ragyognak a csillagok - megint ugyanaz a kapocs. Fekszel a földön, és úgy érzed eggyé váltál a földdel.
Idővel a szeretkezés megmutatja hogyan lehetsz szerelmes magába a létezésbe. Akkor már pontosan fogod tudni, hogy az ego csak a képzelet szüleménye, és úgy is tekintesz majd rá, mint puszta kitalációra.
Ha pedig ekként is használod, már nem lehet veszélyes rád.

Osho

Megbékélés a szülőkkel

Ne vesztegesd az időd arra, hogy a múlt ellen hadakozol – hiszen az már nem létezik.
Inkább minden energiáddal azon légy, hogy az egyéniséged varázsát kibontakoztasd. Így amikor a szüleid találkoznak veled, azonnal észreveszik, mivé lettél, rögtön fel fog tűnni nekik a frissességed, a megértésed, a feltétel nélküli szereteted és a kedvességed, amely még olyan helyzetekben is felülkerekedik, amikor a harag lenne a megfelelőbb. Ezek a tulajdonságaid mindenkire azonnal mély benyomást tesznek majd.
Csak ezek lehetnek az igazi érvek. Egy szót sem kell szólnod. A tekinteted, az arckifejezésed, a cselekedeteid, a viselkedésed, a reakciód fogja megváltoztatni őket. Kérdezgetik majd, mi történt veled, és hogyan történt mindez – ezeket a tulajdonságokat mindenki szeretné magáénak tudni. Ez az igazi gazdagság. Senki nem olyan gazdag, hogy megengedhetné magának, hogy lemondjon ezekről a tulajdonságokról.
Abba fektesd az energiáidat, hogy átformáld magad! Az majd segít neked, és segít a szüleidnek is. Sőt, még az is lehet, hogy láncreakciót indít el. A szüleidnek talán vannak más gyerekei is, vannak barátaik és így terjedhet tovább és tovább az, amit te hoztál létre magadban! Olyan ez, mintha egy sima vizű tó szélén ülnél, és egyszer csak beledobnál egy kis kavicsot. A kő annyira kicsi, hogy először csak egy kis kör jelenik meg a víz tükrén, de aztán kör kör után tűnik fel… és végül egészen a tó másik végéig elgyűrűznek – olyan messze, ameddig csak lehet. Pedig csak egy kis kavicsot dobtál bele.
Új közegben élünk, egy újfajta pszichológiai tóban, amelyben bármit is teszel, az hullámokat indít el körülötted mindenfelé. Megérinti az embereket, és ismeretlen forrásokhoz jut el. Egyéniséged varázsa először csak egy apró fodrozódást kelt, de végül nagyon sok emberhez eljut – és legelőször azokhoz, akik közel állnak hozzád. Ők veszik észre elsőként, és áhítattal ismerik majd fel. Érezd magad áldottnak! Esélyed van arra, hogy teljesen átalakulj!

Segíts a szüleidnek, mert nekik nem volt ilyen szerencséjük. Inkább sajnáld őket, ne légy rájuk dühös!

Osho

A szeretet nem kapcsolat, hanem létállapot

A szeretet nem kapcsolat. A szeretet létállapot; semmi máshoz nincs köze. Az egyén nem csupán érzi a szeretetet, azonosul vele. És természetesen, ha valaki azonosul a szeretettel, akkor szeretetet is érez – de ez csak következmény, melléktermék, nem a forrás. A forrás az, ha szeretetté válsz.
És ki válhat szeretetté? Természetesen, ha nem vagy tudatában annak, hogy ki vagy, nem lehetsz szeretet. Akkor félelem leszel. A félelem épp az ellentéte a szeretetnek. Ne feledd, nem a gyűlölet a szeretet ellentéte, ahogyan azt az emberek hiszik. A szeretet valódi ellentéte a félelem. A szeretet kitágít, a félelemtől összezsugorodsz. A félelemtől bezárulsz, a szeretet nyitottá tesz. A félelemben kétségek közt őrlődsz, a szeretetben bízol. A félelemben magányos maradsz. A szeretetben feloldódsz; ezért egyáltalán nem létezik a magányosság kérdése. Ha nem vagy, miként lehetnél magányos? Akkor a fák és a madarak és a felhők és a Nap és a csillagok mind benned vannak. Az a szeretet, ha megismerted a belső égboltodat.
A kisgyermekben nincs félelem; a gyerekek félelem nélkül születnek. Ha a társadalom segíti és támogatja őket abban, hogy később se ébredjen bennük félelem, segíthet nekik fákat, hegyeket megmászni, átúszni óceánokat, folyókat. Ha a társadalom minden lehetséges módon segíti őket abban, hogy kalandvágyóvá váljanak, az ismeretlen kalandoraivá, és ha a társadalom hatalmas kíváncsiságot tud ébreszteni bennük, ahelyett hogy halott meggyőződésekkel látná el őket, akkor a gyermekekből igazi szerelmesek lesznek, az életszerelmesei. És ez a valódi vallás. Nincs fennköltebb vallás a szeretetnél.

Osho

Elengedés

Amint képes vagy az elengedésre, végre először megtörténik veled az élet. Feleslegesen iparkodsz, hogy elérj valamit: valójában éppen az elérésért tett erőfeszítés jelenti az akadályt.
Az élet megtörténik – nem lehet elérni. Minél jobban törekszel rá, annál kevésbé részesülsz belőle. Nem kell elmenni hozzá; saját maga jön el. Mindössze a fogékonyság, a nyitottság totális állapota szükséges hozzá. Az élet vendéglátójává kell lenned. Az életet nem kell kergetni. A kergetésben rejlik a boldogtalanság; minél jobban kergeted, annál távolabb kerül tőled.
És az élet mindent magában foglal. Magában foglalja Istent, magában foglalja az üdvösséget, magában foglalja az áldásokat, magában foglalja a szépséget, a jót, az igazságot, vagy nevezd, ahogyan akarod – mindent magában foglal; nincs semmi az életen kívül. Az élet a létezés teljességének a neve.
Meg kell tanulnod türelmesen ellazulni, és akkor megtörténik a csodák csodája: egy nap, amikor igazán ellazult vagy, valami hirtelen megváltozik. Eltűnik egy függöny, és meglátod a dolgokat igazi valójukban. Ha a szemed túlságosan tele van vággyal, elvárással, sóvárgással, akkor nem látja az igazságot. A tekintetet elfedi a vágy pora. Minden keresés hiábavaló. A keresés az elme mellékterméke. A nem-keresés állapotában lenni az átalakulás nagy pillanata.
Minden meditáció csupán előkészület arra a pillanatra. Azok nem valódi meditációk, csak előkészületek, hogy egy nap képes legyél egyszerűen csak ülni, nem tenni semmit, nem vágyni semmire.
Osho

Anya és a szülő

A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meg hallja, hogy hat hetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne be rohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével el csitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, meg nézi, ki bontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anya tejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előirt étrendhez, az már a szülő.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor be engedi a többi gyerek közé, akkor úgy érezi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlán barlangba, az már megint az anya.

Aki nappal meg bünteti a gyermeket, mert el szaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánc iskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle el szakítani lelkétől lelkedzett magzatát és szeretné a fia tánc partnerét, azt a kis kacér, szőke démont meg pofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, el tűnik a szülő, el tűnik az anya, mondjuk inkább a kettő össze olvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.

Mintha így született volna ötvenegy néhány éves korában egyenesen nagymamának.....!

Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugtalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”
Marcus Aurelius

Doktorosdit játszani nem gyerekjáték

Számos szakképzett gyermekgondozó tekinti a gyermekkori szexuális felfedező kalandozásokat ártalmatlannak, mivel a szexuális kíváncsiság teljesen normális és természetes. Azonban míg a kíváncsiság természetes tulajdonsága a gyermekeknek , ez a  kíváncsiság gyakran vezet a férfi-női különbözőségek felfedezéséhez.
A " doktorosdi " nem ártalmatlan játék.
Természetesen létezik ártalmatlan szexuális felfedező kalandozás. A kamasz korban járó fiúk szemrevételezik nemi szervüket és maszturbálnak. A kislányok csodálkozva figyelik milyen érzéseket vált ki belőlük, ha szeméremajkaik a bicikli nyergéhez érnek. A saját nemen belüli felfedező játékok is igen gyakoriak mindkét  nem esetében.
Viszont a normális szexuális felfedező kalandozásokat és a szexuális visszaélés közötti határvonalat a gyermekek azonnal átlépik, ha az egyik személy nem önszántából vesz részt a játékban.  A gyermek akit kényszerítenek, lépre csalnak vagy manipulálnak a szexuális erőszakot átélt ember érzelmi következményeit szenvedi el. Valójában ezek az érzelmek , nem pedig maga a fizikai szexuális aktus az , ami sérülést és zavarodottságot okoz a gyermekben.
Ezért lehet a " doktorosdi " éppoly ártalmas a gyermek számára, mint a teljes valójában  megtörténő nemi érintkezés. A szexuális erőszak vagy visszaélés fizikai megnyilvánulása bármilyen formát ölthet, ám ha a gyermeket olyan érzések öntik el, melyek túl erősek ahhoz, semhogy kezelni vagy felfogni tudná azokat ,érzelmi sérüléseket szenvedhet.
Az első szexuális élményeink nagyban befolyásolják a további testi érintkezéseinket. Ha az első élmény negatívak voltak , a félelem , szégyen és harag eme érzéseit magunk felé fordíthatjuk.
Szexualitásunk mély összefüggésben áll az önmagunkról alkotott  képünkkel. Mélyen belül rendelkezünk belső érzésekkel arról, hogy kik vagyunk. A szex nagyon személyes élmény, ugyanakkor olyasvalami is amit megosztunk bizonyos emberekkel.
Felnőttként nem biztos , hogy tudjuk , hogy szeretkezéseink miért nem olyan szenvedélyesek ahogy szeretnénk.
Ha úgy tapasztalod, hogy szexuális életedben több fájdalom van mint gyönyörűség, esetleg nem kívánod a testi  érintést ,vizsgáld meg  nem -e történt bármilyen  visszaélés gyerekkorodban.