2012. november 15., csütörtök

Az akarat szabadsága




A szabadság a lehetőségek és következményeik tudatában végrehajtott cselekvés.
Isten semmit sem tesz értünk, amit mi nem teszünk meg magunkért.
Isten legnagyobb ajándéka az ember önrendelkezési joga. Mindenkinek magának kell gondjaira megoldást találnia, csak így képes tapasztalatokat szerezni, akaraterejét növelni, és tudatának határait kitágítani.
Isten nem kényszeríti ránk semmit, nem korlátoz soha semmiben. Szabad akaratot kaptunk - hatalmat, hogy a döntésünk alapján cselekedjünk, és ezt soha nem fogja elvenni.
Az ember életének, sorsának alakulása (hova születik, milyen körülmények közé, milyen társadalmi rétegbe, hogyan alakul az élete, az egészségi állapota, anyagi helyzete, sikerei, kudarcai stb.) Isten által nincs sem előre, sem folyamatában determinálva, meghatározva.
Isten az emberi élet eseményeinek alakulásába (bármily fontosak is azok az egyes embernek) nem avatkozik bele.
Isten szabadságot adott az embernek, mert az ember csak így lehet felelős a tetteiért.
Az ember szabadságának lényege az, hogy az ember képes Isten akarata ellen, tehát önmaga boldogsága ellen tenni. Az ember attól szabad, hogy választhat jó és rossz között.
Isten nem tőlünk függetlenül rendezi az emberek sorsát. Nem teszi meg azt, amit az ember is megtehet!
Amint a kis magnak földből és napsugárból kell kibontania illatozó szirmait, úgy nekünk sem ad az ÚR kész téglákat lelkünk fejlődéséhez, mert önmagának mondana ellent, ha a munkánkat magára vállalná.
Isten az őszinte, jó szándékú imát meghallgatja, s ha kell, erőt és útmutatást ad.
Ha csak Istenen állna, hogy ki mit csináljon, akkor nem emberek, hanem automaták lennénk. Akkor nem is volna szükségünk egymásra.
Isten megengedi, hogy bármit tehetünk, mert az a szándéka hogy szabadon tegyük azt, amit teszünk. Enélkül nem lenne komoly Istennek az a kívánsága, hogy szeretetben éljünk. Szeretni csak ott lehet, ahol lehet nem szeretni is.
Szabadságunk nem magunkra hagyatottság.
Istenre mindig számíthatunk. Helyettünk nem tesz meg semmit, de velünk mindent, ami lelki épülésünket szolgálja. Isten semmit nem tesz meg annak érdekében, aki nem tesz meg mindent a saját érdekében. Éppen a mi érdekünkben nem teszi meg. Az igazi szeretet mindig erőfeszítésre készteti azt, akit szeret, mert fejlődni csak az tud, aki erőfeszítéseket tesz. Isten csak annyit tehet, hogy szempontokat ad, rámutat a megoldás irányára, de lépést nem tehet senki helyett.
A legtöbb, emberek által kitűzött cél elérése annyi szabad döntéstől függ, hogy nincs értelme jóslásokba bocsátkozni, mert történhet minden, és mindennek az ellenkezője is. A földi élet a kockázatvállalások sorozata.
Isten nem kényszerít semmire, az ember, ha akar, élhet bűnben is, mert meghagyja az ember választási szabadságát. Nem azért, mert Isten közömbös, hanem azért, mert tiszteletben tartja az ember személyiségét. A bűnös ember személyiségét is. Isten nagyobb szabadságot ad az embernek, mint az emberek egymásnak. Értéke csak a szabad döntésnek van.
Az emberi viselkedést sokszor jellemzi, amit Ovidius így fogalmazott meg:
„Látom a jót, helyeslem, de a rosszat teszem.”
Az emberi gondolkodás sajátossága, hogy szívesen ötvözzük a szabad akaratot az eleve elrendeléssel. Sikereinket magunknak, kudarcainkat viszont tőlünk független erőknek tulajdonítjuk.
Isten a saját akaratából létrehozta, megteremtette az embert, majd az ember a saját – Istentől kapott – szabad akaratával létrehozta, kialakította a társadalmi törvényeket, benépesítette a Földet, kialakította az együttélés, munkamegosztás, anyagi javak elosztásának szabályait. Ebbe Isten már nem avatkozik bele.

Isten az ember szabad akaratára építi a világot.
Isten nem az, aki egyes dolgokra igent mond, másokra nemet, megint másokra talán, majd máskor-t.
Ha azt hisszük, hogy Isten minden dolgok megteremtője és eltervezője az életünkben, akkor tévedünk.
Isten készen áll a segítségre, de nem úgy, ahogy elvárjuk.
Nem Isten feladata megteremteni vagy megváltoztatni az életünk körülményeit és feltételeit.
Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett minket. Minden mást mi teremtünk azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott. Isten teremtette az élet folyamatát és magát az életet. Ám megadta nekünk a választás jogát, hogy azt kezdjünk az élettel, amit csak akarunk. Ebben az értelemben a mi akaratunk Isten akarata. Éljük az életünket, ahogy éljük, és ebbe a kérdésbe Isten nem szól bele.
Ne ringassuk magunkat abba az ábrándba, hogy istent érdekli a tetteink. Téged talán különösebben foglalkoztat, hogy mit csinálnak a gyerekeid, amikor kiküldöd őket játszani? Mindegy, hogy fogócskáznak, vagy bújócskáznak. Természetesen bízol benne, hogy nem tesznek kárt magukban, És ha mégis, ott leszel, hogy segíts nekik.
Természetesen tudatod velük, hogy melyek a veszélyes játékok. De nem tarthatod őket vissza minden veszedelemtől. És nem örökre. A bölcs szülő tisztában van ezzel, és mégis aggódik a lehetséges következmények miatt. Ez a kettősség - nem törődni mélységében a folyamattal, annál mélyebben az eredménnyel - amely többé-kevésbé megközelíti Isten „kettős” hozzáállását a teremtményeihez.

Mindig azt kapjuk, amit megteremtünk, márpedig mindig teremtünk.
Azon a napon, amikor igazán akarjuk, hogy véget érjen az éhség, akkor nem lesz többé éhezés. Minden erőforrás a rendelkezésünkre áll.
A világ azért olyan, amilyen, mert így döntöttünk.
Módszeresen megsemmisítjük a környezetet, és a természeti katasztrófákra mutogatunk.
Dönthetnénk akár úgy is, hogy már holnap véget vetünk az esőerdők pusztításának. Vagy megállítjuk a bolygót körülvevő védőréteg sorvadását.
Akár már holnap véget vethetnénk minden háborúnak. Csak arra lenne szükség, hogy mindannyian egyetértsünk.
A világ miattunk és a mi döntéseink miatt olyan, amilyen - vagy éppen az elmulasztott döntéseink miatt.
Semmi sem történik „véletlenül”.
Isten megajándékozott bennünket azokkal az eszközökkel, melyekkel úgy válaszolhatunk és hathatunk az eseményekre, hogy csökkentsük, mi több, megszüntessük a szenvedést és a fájdalmakat, mi azonban nem használjuk őket.

Az Univerzum legnagyobb ajándéka a szabad akarat, ami lehetővé teszi, hogy mindenki maga válassza meg fejlődésének útját.
Szabad akaratunkkal és a rendelkezésünkre álló erővel bármit kezdhetünk.
Szabadon alkothatunk, de szabadon rombolhatunk is.
Szabadon tehetünk jót, de rosszat is egyaránt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése