Akár rokonszenves, akár ellenszenves elsőre a szülő új társa, a kapcsolatépítéshez idő kell. Nincs értelme ezt siettetni, sem megkövetelni a szeretetet - érzelmeket úgysem lehet akarattal előidézni. Amire törekedni lehet és kell, az az egymásra figyelés, a közös programok szervezése, hogy legyen idő és lehetőség a kapcsolat építésére.
De nemcsak a gyerekkel kell türelmesnek lenni a szülőknek, hanem saját magukkal is. Sokan azzal a teljesíthetetlen elvárással lépnek be egy új kapcsolatba, hogy azonnal tökéletes szülővé kell válniuk – aztán keservesen csalódnak. Legtöbbször a pótanyák érzik úgy, hogy azonnal be kell bizonyítaniuk, szeretik és jól gondozzák párjuk korábbi kapcsolatból való gyermekét. Pedig ez nem olyan magától értetődő.
Egyrészt a pótszülőknek nem kell szülővé válniuk, mert a gyereknek megvan a saját anyja vagy apja (akivel jó esetben továbbra is van kapcsolata), s őt nem lehet és nem is kell pótolni. Pótszülővé kell válniuk, de nem tökéletes pótszülővé, hanem "csak" elég jóvá: olyanná, akire lehet támaszkodni, aki mindig elérhető, akivel lehet játszani és orvoshoz menni, de aki nem veheti át a felelősséget a két vér szerinti szülőtől.
Még egy nagy dilemma, ami gyakran jelentkezik ilyenkor: hogyan szólítsa a gyerek a pótszülőt? Ez minden családnál másképp alakul, és az a jó, ha hagyjuk kialakulni, nem pedig elhatározzuk, hogy hogyan kell lennie. Sok gyereknek erőltetett és kellemetlen apunak szólítani a pótapát, így inkább nem szólítják sehogy. Pedig nem a megszólítás jelzi a kapcsolat szorosságát. Érdemes hát kivárni, hogyan alakul, hogyan esik jól hívni a másikat.
Mi segíthet hát a gyereknek beilleszkedni az "új családba"? Az, ha megértőek vagyunk vele és magunkkal szemben, és nem várunk el olyat, amit úgysem lehet teljesíteni. Ha adunk időt a feldolgozásra a gyereknek is, meg magunknak is, és elfogadjuk, hogy a mozaikcsalád másképp működik, mint a hagyományos család. Ha teret és időt hagyunk az érzéseknek, hogy lehessen haragudni, szomorúnak lenni, gyászolni, de legyen alkalom és lehetőség a mindennapokban egymás megszeretésére, a közel kerülésre. Ha ez sikerül, akkor a mozaikcsaládban is átélhető az, hogy a legfontosabb, hogy összetartson a család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése