2012. augusztus 12., vasárnap

Tanítsuk gyerekeinket az önállóságára


Beszélgetések során azt vettem észre, hogy sok szülő nem meri a gyerekeit bevonni a házi munkába. Mindenki félti a csemetéjét, de nem attól vagyunk jó szülők ha mindent kiveszünk a gyerekeink kezéből,  félve , ne hogy kárt tegyen magában , hanem ha tudatosan és  állandó figyelemmel kísérve neveljük az életre. Ha önállóságra neveljük. A gyerekek pici korban még mindenre kíváncsiak. Mindent kiszeretnének próbálni. Ott akarnak lenni ahol mi. Lehet, hogy csak pár percig tart a kíváncsiság de ne vegyük el a kedvüket tőle. Tanítsuk őket, mert később a kamaszkorban amit addig nem tanultak meg , úgy sem akarják. Gondolok akár férfi munkára , akár női munkára. Pl. ha sütni , főzni szeretne a csemeténk engedjük. Vagy akár gyümölcs szedés nagyobb korban . Ha nem merjük fára engedni, akkor rakjunk oda létrát , álljunk mögéje és mutassuk meg , az egyik kézzel mindig kapaszkodunk és csak a másik kezünkkel szedjük a gyümölcsöt. Minket is megtanítottak annak idején. Viszont ami fontos, hogy a biztonsági feltételeket mindig mondjuk el, mire kell figyelni, miben kell óvatosnak lenni. Nem vonulunk el újságot olvasni vagy tévét nézni , nem végzünk más jellegű munkát ilyenkor. Nem fordulunk el és beszélgetünk mással. Figyelünk és gyönyörködünk bennük. A lényeg, hogy akármilyen munkát szeretne kipróbálni gyermekünk, mindig ott kell állni mellettük és a szemünkkel figyelni őt. Természetesen mind addig míg elég érettnek nem tekintjük őket az egyedüli munkavégzésre. Ne vegyük ki a kezükből a munkát , mert nincs kedvünk felügyelni őket. Ha bármi adódik rögtön közbe lépünk.  Így nyugodt körülmények között elsajátíthatják a biztonságos munkavégzést. Bármi legyen is az. Felelősség a miénk. A gyerekek minket figyelnek, rólunk vesznek példát. Vigyük magunkkal bevásárolni, postára, bankba. Tanítsuk meg az élet mozzanataira.
Én személy szerint sokat foglalkoztam pici korukban a gyerekeimmel.Szerettem tanítani őket. Nem voltam lusta, hogy a saját tudásomat átadjam  . És most , hogy már nagyok és vidékre megy az egyik fiam iskolába , önálló élete lesz , próbáltam elismételtetni vele, miként gondoskodjon magáról. Vasalás, netán varrás, mosás stb. És azt a választ kaptam, hogy " ugyan anyu ezeket mind tudom , nem felejtettem el. Először csak néztem, hogy erre még mindig emlékszik? De utána nagyon büszke voltam rá és magamra is. Nem kell aggódnom miatta, hogy meg állja helyét az önállóságban. Ti is legyetek büszkék a gyerekeitekre. Ne várjátok el, hogy majd a házastársa megcsinálja helyette. Ne felejtsétek , ti vagytok a példakép.    




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése