Amint képes vagy az elengedésre, végre először megtörténik veled az élet. Feleslegesen iparkodsz, hogy elérj valamit: valójában éppen az elérésért tett erőfeszítés jelenti az akadályt.
Az élet megtörténik – nem lehet elérni. Minél jobban törekszel rá, annál kevésbé részesülsz belőle. Nem kell elmenni hozzá; saját maga jön el. Mindössze a fogékonyság, a nyitottság totális állapota szükséges hozzá. Az élet vendéglátójává kell lenned. Az életet nem kell kergetni. A kergetésben rejlik a boldogtalanság; minél jobban kergeted, annál távolabb kerül tőled.
És az élet mindent magában foglal. Magában foglalja Istent, magában foglalja az üdvösséget, magában foglalja az áldásokat, magában foglalja a szépséget, a jót, az igazságot, vagy nevezd, ahogyan akarod – mindent magában foglal; nincs semmi az életen kívül. Az élet a létezés teljességének a neve.
Meg kell tanulnod türelmesen ellazulni, és akkor megtörténik a csodák csodája: egy nap, amikor igazán ellazult vagy, valami hirtelen megváltozik. Eltűnik egy függöny, és meglátod a dolgokat igazi valójukban. Ha a szemed túlságosan tele van vággyal, elvárással, sóvárgással, akkor nem látja az igazságot. A tekintetet elfedi a vágy pora. Minden keresés hiábavaló. A keresés az elme mellékterméke. A nem-keresés állapotában lenni az átalakulás nagy pillanata.
Minden meditáció csupán előkészület arra a pillanatra. Azok nem valódi meditációk, csak előkészületek, hogy egy nap képes legyél egyszerűen csak ülni, nem tenni semmit, nem vágyni semmire.
Osho
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése