2012. július 25., szerda

Anya és a szülő



A szülő minden, ami értelmet jelent, erőt és kötelességet, az anya pedig minden, ami érzelem, áldozat és a leggyönyörűbb gyöngédség a világon.
Az anya, meg a szülő egy ember. De ennek az egy embernek egészen más tulajdonságai nyilvánulnak meg az anyában, mint a szülőben.
Aki a harmadik szobából csukott ajtón át is meg hallja, hogy hat hetes kislánya sír, az, az anya.
Aki szeretne be rohanni hozzá és egy kis jó, langyos tejecskével el csitítani azt a kis ártatlant, még az is az anya.
Aki be is rohan hozzá, meg nézi, ki bontja, tisztába teszi, de soron kívül egyetlen korty anya tejet sem juttat neki, hanem szigorúan alkalmazkodik az orvosilag előirt étrendhez, az már a szülő.

Aki büszke arra, hogy az ő kisfia már olyan nagy, hogy az első osztályba iratkozik, az a szülő. De aki az iskola megnyitásának napján sírva kíséri a gyereket abba a tiszteletre méltó épületbe, és amikor be engedi a többi gyerek közé, akkor úgy érezi, hogy a fia Dániel, aki most lép be az oroszlán barlangba, az már megint az anya.

Aki nappal meg bünteti a gyermeket, mert el szaggatta a nadrágját, az a szülő, de aki azt a kisnadrágot éjjel könnyes mosollyal foltozza meg az, az anya.
Aki azt mondja: haszontalan kölyök, már megint nem tanulsz, az a szülő, de aki fűnek-fának keservesen panaszkodik, hogy annak a szegény gyereknek már megint mennyit kell tanulnia, az, az anya.

Aki a kamasz fiát tánc iskolába viszi, az a szülő. Aki büszkén figyeli, hogy az a haszontalan kölyök milyen ügyesen teszi a szépet annak a copfos kislánynak, az még mindig a szülő.
De aki ugyanakkor nagyokat nyel, mert úgy érzi, hogy most kezdik tőle el szakítani lelkétől lelkedzett magzatát és szeretné a fia tánc partnerét, azt a kis kacér, szőke démont meg pofozni, az már megint az anya.

És mégis az anyából lesz a jó anyós, a szülőből pedig a rossz. Amely anyósi állapot tart mindaddig, míg meg nem születik az első unoka. És akkor valami egész váratlan és csodálatos dolog történik, el tűnik a szülő, el tűnik az anya, mondjuk inkább a kettő össze olvad és nagymama lesz belőle

De ez a nagymama nem hasonlít sem az anyára, sem a szülőre, annyira nem, hogy hadilábon áll mindkettővel, a szülőt ridegnek, az anyát túlzottnak tartja, és csak egyvalakivel azonosítja magát teljesen és százszázalékosan, a gyerekkel. Mintha soha nem lett volna szülő, mintha soha nem lett volna anya.

Mintha így született volna ötvenegy néhány éves korában egyenesen nagymamának.....!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése