2012. június 30., szombat

Fájdalom



A fájdalom tulajdonképpen tünet.
Tudatunk saját részeként merül fel érzés formájában, amely egy végtelenül hasznos jel, jelzés vagy akár vészjelzésnek is tekinthető az ember számára.
A fájdalomérzést az érzelmi tényezők éppúgy befolyásolják, mint a környezet és az élethelyzetek.
A fájdalom az ember élete során egy olyan felhalmozott dolog (és nem probléma), ami kezd határozottan a személyiségtudatba berögzülni. Figyelmeztető jelzés, hiszen testünk mindig azon részén jelentkezik, amely nem tökéletes saját értékelésében, mert az ember nem ismeri és nem vállalja fel valódi gondolatait, érzéseit és cselekedeteit.
Minden testi fájdalom az egyszerre jelenlévő, de ugyanakkor ellentétes tudás összecsapásából meríti erejét.
Mit jelent ez?
A beteg nagyon jól tudja, hogy mi lenne számára a helyes út. Tisztában van a megoldással, és mégis mást cselekszik.
Próbálunk ésszerűen gondolkodni és az érdekeinket előtérbe helyezve döntéseket hozni. Mivel a mai ember többsége az anyagi világ előnyeit keresi, ezért szinte csak arra fordítja figyelmét, hogy minél több pénze legyen, kényelmesen éljen, és minél nagyobb hatalomra tegyen szert a környezetében.
Ezekből a vágyakból fog kialakulni a félelem.
Félelem az éhenhalástól, a fedél nélküliségtől, az ázástól-fázástól stb., a fájdalom és a betegség kialakulásának egyik alapvető oka.
A félelem = FÉL – ELEM, holott mi az egészet, a teljességet, az EGY – s – ÉG – ET (TE) keressük.
Bármilyen jellegű félelem képes lekötni az ember figyelmét, gondolatait és érzéseit és következményként energiáját és az egészségét. A félelem velejárója az elfogultság és elfogultságunkban gyakran esünk túlzásokba, ilyenkor akkor is védekezünk, amikor semmi sem fenyeget.

A lélek soha nem rendeli alá magát semmilyen gyarló elvárásnak és folyamatnak ezért is mondhatjuk azt, hogy minden fájdalom (betegség) a lelkiélet elfojtásának a következménye.
A fájdalom a forma őre és a szubsztancia védelmezője.


Forrás:Logosz világ portál blogja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése