Nagyon fontos észben tartanunk, hogy szellemileg felelősek vagyunk azért, hogy se magunkat, se másokat soha semmiért ne ítéljük el. Hiszen minden szellem, avagy megtestesült lélek a maga fejlődési útját járja, ezért senkit sem bélyegezhetünk meg, senkit sem ítélhetünk el vagy tagadhatjuk meg a benne - vagy az esetleg épp az önmagunkban - rejlő értékeket..
Képzelj el egy teljes kört. Minden jellemvonásod, személyes azonosságtudatod és viselkedési mintád fejlődési folyamatot jár be, a kör 0. fokától 360. fokáig.
Hogy mondjak egy példát, a másokra és környezetedre való érzékenység terén te körülbelül a 280. foknál tartasz, az az illető pedig, akit olyan hevesen elítélsz, valahol a 40. fok környékén. Ennek ellenére a kettőtök közti különbség látszatát csupán az okozza, hogy a te tudatod a téridő valóságában gyökerezik. Szellemi szinten azonban , ahol a tér és idő korlátai megszűnnek, az adott erényből mindketten a teljes 360 fokos kört birtokoljátok, azaz egyenlőek vagytok. Valószínűleg itt, a földön térbe és időbe ágyazottan nem fogtok közelebbi ismeretségbe keveredni egymással, mert ebben az életekben fejlettségi fokotok összeegyeztethetetlen. De igazából akkor is egyenlőnek kell látnod őt magaddal , és tiszteletben kell tartanod a benne lévő szellemi értéket, legfeljebb hozhatsz olyan döntést, hogy nem töltesz vele együtt egy percet sem "
/Amorah Quan Yin/