Tudatos változás

Az emberi többség kapcsolatformáló éveit boldog várakozás , duzzadó sexuális energia, nyílt szív és vidám, sóvárgó lélek jellemzi. Valamikor negyven és hatvan év között ( rendszerint inkább előbb mint később ) feladjuk a legmerészebb álmainkat, lemondunk a legragyogóbb reményeinkről , és átadjuk magunkat a legsekélyebb elvárásoknak, vagy egyáltalán nem akarunk semmit.
A kapcsolatok próbája, hogy mennyire felel meg az elképzeléseinknek a másik, és hogy mennyire felel meg az övéinek.Valójában azonban nem ez a próba, hanem csakis az, hogy mennyire felelünk meg a saját elképzeléseinknek.A kapcsolat akkor mond csödőt , ha úgy tekintjük, mint az élet legnagyszerűbb lehetőségét megteremteni és megélni a másik legmagasabb szintű kifejezését.
Gondoljuk végig, ha nem tudod szeretni az Énedet, akkor mást sem tudsz szeretni.Sokan elkövetik azt a hibát, hogy más szeretetén át törekszenek az önszeretetre .Természetesen nem tudatosan teszik, de ez játszódik le az elme mélyén. Abban , amit tudattalannak nevezünk. Így okoskodnak: ha szeretek másokat , akkor ők is szeretni fognak engem. Ebben az esetben szeretetre méltó leszek, és akkor majd én is szerethetem magam.
Ennek a fordítottjára is gyakran adódik példa, azaz sokan gyűlölik magukat, mert úgy érzik, hogy senki sem szereti őket. Egyfajta betegség ez , mert az az igazság, hogy ezeket a szeretetre sóvárgó embereket természetesen szeretik ( valaki mindenképpen ), csakhogy az nem számít. Mindegy hány ember fejezi ki irántuk a szeretetét, az nem elég. Először is nem hisznek neked.Azt gondolják, hogy megpróbálod irányítani őket- mondjuk , megpróbálsz tőlük megszerezni valamit. Hogyan is szerethetnéd őket a valós lényükért? Nem . Itt valami tévedésnek kell lennie.Bizonyára akarsz valamit.
Törik hát a fejüket és megpróbálják kitalálni, hogy is szerethetné őket bárki is.Nem hisznek tehát neked, és hadjáratba kezdenek, hogy bizonyítsák igazukat. Be kell bizonyítanod, hogy igenis szereted őket. Erre föl akkor megkérhetnek, hogy változtasd meg a magatartásodat.
Aztán ha végül eljutnak arra a pontra, amikor hajlandóak elhinni, hogy szereted őket, akkor egyszerre elkezdenek aggódni, hogy ugyan mennyire lesz tartós a szereteted. És , hogy megőrizzék a szeretetedet, elkezdik megváltoztatni viselkedésüket.
Ilyenkor mindkét ember szó szerint elveszti önmagát a kapcsolatban. Azzal a reménnyel indulnak , hogy megtalálják önmagukat, ehelyett éppen, hogy elvesztik.
Az Énnek elvesztése okozza a legtöbb keserűséget az ilyen párkapcsolatban.
A kapcsolatok természetesen nem ezt az utat jelentik, de az emberek többsége így tapasztalja meg, mert szem elöl tévesztik a kapcsolat célját.
Ha szem elöl tévesztitek egymást ,mint szent lelkeket a szent úton, akkor szem elöl tévesztitek a célt a kapcsolat mögött.A fejlődés célját követve a lélek testté vált, a test pedig életre kelt. Fejlődsz és változol.És arra használod a kapcsolatodat bármivel és bárkivel, hogy eldöntsd mivé legyél.
Ez a feladat , amiért ide jöttél.Ez az Én megteremtésének az öröme.Az Én megismeréséé. A tudatos változásé azzá, amivé lenni akarsz.Ezt jelenti az Én tudatos létezése.